XXIV. april: Szent Györgyrül
(részlet)
Szent György diadalma, lön sok népnek nyugodalma;
Sátán irigykeik, gyorsan incselkedik;
támad Szent György ellen nagy képtelen:
Szent György, fejét adván Meg-hala, sok csudák után.
A katonaszentek közül talán a legnevezetesebb Szent György. A legenda szerint Kis-Ázsiából, Kappadokiából származott és a római hasereg magasrangú tisztje volt. Ő volt az a lovag, aki legyőzte a sárkányt, amely a líbiai Silena város közelében , egy tóban élt, és naponta egy-egy ember esett áldozatául. György megmentette a sárkány áldozatául kiszemelt királylányt. E hőstettet csodának vélték, hatására a környékbeliek megkeresztelkedtek. Györgyöt viszont keresztény hite miatt börtönbe vetették, ahol megjelent előtte Krisztus és megjósolta hét évig tartó szenvedéseit. Szent Györgyöt 303 táján, a Diocletianus császár idejében történt üldözések során fejezték le, s halt vértanúhalált. A lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjjártók, vándorlegények, és a cserkészek patrónusaként tisztelik.
Szent György napja a magyar nyelvterületen igen jelentős ünnep volt A néphagyomány e naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.
A római korig visszanyúló hagyomány továbbélése látható a magyar állattartás szokásaiban is. Az állatok Szent György napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító szerepet kapott, akárcsak a jószág tűzön való áthajtása, füstölése. Almágyon pl. a gazda a karácsonyi morzsával füstölte állatait. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtották ki az állatokat először a csordára.
Országszerte általános volt a marha, kapuba fektetett láncon való áthajtása, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdaasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás is. Vépen (Vas m.) az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megveregették. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit is, de legfőképp az istállót. Annak idején nem az „én” volt a központ, hanem a gazdaság és általa a jövő megalapozása. Az istállót körülszórták, körülfüstölték, zöld ágakat vagy tüskés ágakat tűztek ajtóra, kapura, kerítésre; sót hintettek vagy seprűt, gatyamadzagot tettek az ajtóba; fokhagymát az ajtósarkakra és a marha szarvába stb. – mindezt rontáselhárítás céljából.
Szent György napjához köthető pásztorszokás a kalotaszegi „juhbemérés”. Ilyenkor állapították meg, hogy a gazdák a nyár folyamán milyen sorrendben, mennyi tejet, sajtot kapnak. Ez még a lakodalomnál is nagyobb ünnep volt, ezért evés-ivással és táncmulatsággal zárták a napot. Ez a szokás szinte töretlenül élt, ha csak csendben, elnyomottan is egy ideig, pár éve azonban újból nagy ünneppé , már turistacsalogatóvá is vált.
A Szent György-napi kilövés a lányokat és legényeket összepárosító szokás volt. A legények kikiabálták, „kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit, de a lányok sem maradtak tétlen.
Jellegzetes Szt. György napi hiedelem a harmatszedés is. Harmatot szedtek, pl. a tejhaszon érdekében. Többfele köténnyel szedték fel a hajnali harmatot, közben egy marék füvet is szedtek, amit a tehén elé tettek. A harmatos ruhadarabot a tejes fazékba csavarták ki, hogy sok tejük, vajuk legyen.
Ez volt viszont a tavaszi gonoszjáró nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Aki ilyenkor a keresztútra ment, láthatta a boszorkányokat harmatot szedni. Ha a boszorkányok szedték lepedőbe vagy köténybe a harmatot és azt kicsavarva a teheneknek adták, rontást hoztak rájuk, elvették a tejet tőlük. Másutt úgy tartották, hogy a harmattal együtt a búza hasznát is ellopják a boszorkányok másoktól. Közben azonban azt mondogatták: „szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felét veszik el, ne legyen nagyon feltűnő a gonoszság.
Hogy a „szépasszonyok” össze ne bogozhassák Szent György éjszakáján a lovak sörényét, előző este szentelt mákot kell az istálló köré hinteni, ezt mondva:
Szépasszony, akkor fond be a lovam sörényit,
ha ezt a mákot megolvastad!
Ezt a napot a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincsek keresésére is, melyekről úgy mondták és hitték, hogy minden hetedik évben, ezen a napon lángot vetnek, azaz megmutatják magukat.
Hittek abban is, hogy a Szent György nap előtt fogott gyíkkal megelőzhető a torokgyík, ha megkenegetik a torkukat vele. (Nagykőrös)
Ezen a napon vetették el a kukoricát, babot, uborkát.
Ha a varjú már nem látszott ki a búzából, jó termésre számítottak.
Bizonyos területeken úgy vélték, hogy ha Szent György nap előtt megszólalnak a békák, az esőtlen nyarat jelez. (Berettyóújfalu)
A Szent György nap előtti mennydörgés viszont bő termés előjele volt.
A szlovéneknél, románoknál ezen a napon járnak a „zöld Györgyöt” megszemélyesítő, lombokba öltözött, gyermekalakoskodók, akik vizespalackokkal locsolkodnak.
/forrás: Kat. lexikon, PIM, Dömötör Tekla/