Kultúrmisszió a szórvány szórványába

20180804_181233 20180804_181359 20180804_183913 20180804_185756  20180804_190539 20180804_191131 20180805_084729 20180805_110829

Kultúrmisszió a szórványok szórványában

A Radnai havasok lábánál fekszik az egykor virágzó bányászvároska Óradna, az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb ezüstlelőhelye, ahol a középkori  temlom romjai között, az egykori alapokra épült templomocska bejárata fölött  az 1242-es tatárjárás pusztításaira emlékeztető tábla hívja fel a figyelmet az idő múlására és változásaira.

Bányászváros volt, zömében szász telepesekkel, ahol ugyan az  1910-es népszámlálás a bányászokat egyöntetűen magyar anyanyelvűnek mutatta ki, a korabeli tudósítások viszont ezt nem igazán támasztották alá. Tény azonban, hogy  1930-ban  több mint kétszer , de még 1966-ban is majdnem kétszer annyian vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint magyar anyanyelvűnek, mint ahogy tény  az is, hogy 1965-ig folyt  rendes magyar nyelvű oktatás, ám hiába volt 140 magyar diák az utolsó évben is, a kommunista hatalom beszüntette a magyar iskolát. A 90-es évek lehetőségeiben reménykedve a Bauer Ilona tanárnő elkezdte újból a magyar nyelven és magyar nyelvre való tanítást . Az ügy fárdtságot mai napig sem ismerő elkötelezettje, a helyi EMKE elnöke, Osztrovszky Strambu Erzsike azóta is folyamatosan küzd a magyar oktatásért, legyen az óvoda vagy vasárnapi iskola, csak hallják és gyakorolják a nyelvet a gyerekek. Mert bizony a szépen csengő magyar nevek viselői mai napig is úgy mondják, hogy „ io sunt ungur”, de  már csak románul beszélgetnek egymással. Ez hát a valódi szórvány, annyira szórvány, hogy már-már alig figyelnek rá az illetékesek is.

Ilyen körülmények között szervezték meg az óradnaiak idén, 2018-ban is az Óradnai Magyar Napokat, immár XIII. alkalommal. A Napok megrendezéséhez, mint ahogy a magyar oktatás fenntartásához is szükséges anyagi alapok nagy részét a köz-művelésének elkötelezettje, az országos EMKE biztosította, melynek elnöke dr. Széman Péter szívügyének tekintve a szórvány felkarolását, ide irányította egy nagylelkű magyarországi mecénás támogatását. Lelkes támogatója és állandó résztvevője a rendezvénynek a salgótarjáni bányászok egy csoportja is akik énekes, zenés műsorral szórakoztatják évről évre az óradnai közönséget. A salgótarjániak támogatásának és Strambu Erzsike kitartásának köszönhetően évekkel ezelőtt sikerült újraéleszteni a bányászvidékre jellemző fúvószenekart, melynek immár román nyelvet beszélő ifjú tagjai fergeteges magyar repertoárral léptek fel az idei alkalommal is. Hasonlóan szívbemarkoló programot mutatott be lelkes tanító nénijük és tanár bácsijuk vezetésével iskolások kis táncos csoportja valamint az almásmálomi Almavirág néptáncegyüttes.  A tánc, a zene mindenkié, ennek gondolatával került volna sor a szilágysomlyói Szederinda fellépésére is, mégis úgy gondoltuk idén és úgy egyeztettünk az ottani szervezőkkel, hogy a magyar szót vigyük el Óradnára addig, amíg van aki megértse. Így vállalta fel a somlyói EMKE az utaztatást,  Játékakadémia nevű színjátszó csoportja pedig a feladatot, hogy szép magyar anyanyelvünkön vídám jeleneteket mutasson be az óradnaiaknak. A közönség  rendre belejött, ráérzett a csattanókra és nagy tapssal jutalmazta  színjátszóinkat. A jobb érthetőség kedvéért a csoport vezetője, irányítója, Pocsveiler Ilona, a jelenetek előtt rövid román nyelvű szövegben összefoglalta a történetek lényegét.

Az országos EMKE ifjúsági csoportja, az EMKISZ jelen lenni nem tudott ez alkalommal, de az általuk rendszeresen szervezett Könyvturi-programjuk üzeneteként két nagy doboz válogatott könyvet küldött az óradnaiaknak.   Aki nem élte és érezte át még a szórvány kétségbeesett küzdelmét, az el nem tudja képzelni milyen öröm volt látni fiatalokat és időseket egyaránt, de főként a fiatalabb korosztályokat, amint megszállottan vetik rá magukat az írott magyar szóra.

Látva amint ezek a gyerekek boldogan ragyogó szemmel ölelik magukhoz a rakás könyvet, hallgatva azt, amint a 19 éves Pinkóczi György  konkrét terveket szőve magyar jövőt álmodik Óradnának, amint huszonévesek magyarul írnak verset és áhítattal ápolják Reményik Sándor radnaborbereki emlékét, fel-felcsillan a remény az emberben és hinnie kell, hogy nincs veszve minden, ámde rajtunk és rajtuk fiatalokon  áll milyenné lesz a jövő.

Széman Rózsa

EMKE elnök Szilágysomlyó