OKTÓBER 26. DÖMÖTÖR NAPJA

A szerémségi születésű Demeter (Démétriosz) ókeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház harcos szentjeinek sorába tartozik. Október 26-án halt meg vértanúként Thesszáliában, mert megtagadta a pogány istenek tiszteletét.
Az Érdy-kódex tanúsága szerint a latin egyház is tiszteletben tartotta. „Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek ő szülei nagy jeles nemes nemből valának.”
A magyarság körében a XI. században terjedt el tisztelete. A Dukasz Mihály által adományozott Szent Korona bizánci részének egyik zománcképén, György mellett, a katonaruhás Szent Dömötör látható. György és Dömötör alakja a barbárokkal vívott harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi.
Az ország keleti felében elsősorban Dömötör volt a pásztorok patrónusa. Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Egy vagy több napon át tartó mulatságokat rendeztek. Különösen nagy ünnepségek voltak Szegeden, ahol a belvárosi templom védszentjét is ünnepelték ezúttal. A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak (Bálint S. 1977: II. 402–403). A Hortobágy környéki juhászok elszámolását bezáró mulatságot nevezték juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak és dömötörözésnek is. Ez gyakran egész héten át tartott, amit dömötörhétnek neveztek (Bálint S. 1977: 11. 404).
A Vendel- és Dömötör-napi ünnepségek már a századfordulótól vesztettek jelentőségükből, megnövekedve ez által Szent Mihály-nap szerepe.
Dömötör napjához is fűződik szólás: „Neki minden nap Dömötör napja vagyon”, azaz bizonytalan a sorsa, de azt is jelenti, hogy részeg. „Dömötör juhászt táncoltat” – tartják Nádudvaron, azaz egyszerre utal a szólás a mulatságra és az esetleges hiány miatt „megtáncoltatott” juhászra. Zentán és környékén emlegetik a „Dömötör juhászt táncoltat” szólást azzal a magyarázattal, hogy ilyenkor már nem kedvez az időjárás a kinttartózkodásra. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják (Penavin 1988: 132). Turán úgy hitték, hogy a Vasas Szent Péter napján kiűzött patkányok Dömötör napján hagyják el a házat.
Dömötörön van az idő,
Nincsen a tarlón mező.
Sírnak, rínak a bárányok,
Szomorkodnak a juhászok.
(kiskunsági pásztornóta)

Október 21-én Szent Orsolyára emlékezünk, aki 383. körül társnőivel együtt mártírhalált halt.

Orsolya egy brit király leánya volt. Szépsége, bölcsessége és jámborsága messze földön híres volt. Aetherius pogány herceg házassági ajánlatára három év haladékot kért kérőjétől, mely idő alatt fiatal keresztény lányok – a legenda szerint tizenegyezer – gyűltek köré, akikkel közösséget alapított. Társnőivel zarándokútra indult Rómába. A kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Ott a hunok, akik éppen a várost ostromolták, elfogták és megölték őket.
Orsolya legendájának elterjedésében és elfogadásában nagy szerepet játszottak a német misztikus bencés apáca, Schönaui Szent Erzsébet (1129–1164) látomásai. Orsolya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt
Merici Szent Angéla Szent Orsolya oltalma alá helyezte az általa alapított rendet (Ordo Sanctae Ursulae, O. S. U.) , ezért később orsolyitáknak nevezték el őket. Szt Angéla először tűzte ki célul a fiatal leányokkal való foglalkozást, tanítást, hogy hithű, művelt, jó édesanyákká nevelődjenek.
A 16. században megalakult Szent Orsolya-rend az egész világon elterjedt.

Helyenként az ősz legjelenetősebb eseményének, a szüretnek az ünnepét tartották Orsolya napján (pl. a Somlóhegyen, a Balaton vidékén). A káposztát, amit jó minél tovább, az első kisebb fagyokig kint tartani, ezen a napon gyűjtötték be. A takács és a szabó céhek előszeretettel választották Orsolyát patronájuknak. Orsolya napja különlegesnek számított, ugyanis ezen a napon lehetett megfigyelni, hogy milyen lesz a téli időjárás. A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad.
Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője is. Amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél.

    Szent Vendel skót királyfi volt, aki Rómába való zarándoklata után remeteként, koldulásból élt. Miután megfeddték tétlenségéért, Vendel pásztornak szegődött. Szent életmódjának a híre hamar elterjedt, és számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Szent Vendel ezáltal a pásztorok égi patrónusává vált, akinek nagy tiszteletét mutatta az a sok szobor, amiket a falvak szélén állítottak föl, és azok az oltárok, amik az állattartásból élő vidékek templomait díszítik.
A pásztorok a szentet maguk közül valónak tartották: köpenyben, széles karimájú kalapban, bottal és juhokkal, kutyákkal ábrázolták; napját munkaszünettel tisztelték meg. Az állatállományban fejét felütő betegség ellen hozzá könyörögtek vagy éppen haragját látták a bajban Ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. Szent Vendelt elsősorban a Dunántúlon és a Jászságban tisztelték. Ahol nem Mihálykor, ott többnyire ezen a napon számoltak el a gazdáknak a nyájjal, és kapták meg cserében fizetségüket.
E napon a jószágtartó gazdák és pásztorok nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották ki.

Az ünnepi gyermekkari hangversenyen hat kórus lépett fel: a kolozsvári S. Toduta Zenei Főgimnázium gyermekkara (vezényelt: Kállay-Miklós Tünde), a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatós kórusa (Boros Beáta), Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa (Kovács Dalma), a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa (Szabó András), a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella, Nagy Éva Vera és Lokodi Anna), továbbá a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara (Lőfi Gellért).

A programsorozat az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Romániai Magyar Dalosszövetség (RDSZ) szervezésében jött létre, társszervező az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.

Részletes program

Október 14., szombat, 16:00 óra (Györkös Mányi Albert Emlékház, Republicii/Majális utca 5/1.)

– Mit kaptunk és mivel igyekezünk meghálálni – tudományos konferencia

Moderátor: Tóth Guttman Emese zenetanár, karnagy, a RDSZ elnöke. Köszöntőt mond Széman Péter EMKE-elnök. Közreműködik a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda hagyományőrző citeracsapata, valamint Oláh Boglárka zongoraművész.

Előadók: Angi István, Ittzés Mihály, Almási István, Nagy Éva Vera, Krasznai Gáspár, Dávid István.

Október 15., vasárnap

10:30 óra – Kolozsvári Magyar Opera, emeleti előcsarnok: Örvendjen az egész világ – Kodály Zoltán emlékére. Kiállításmegnyitó, beszédet mond Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke.

11:00 óra – Kolozsvári Magyar Opera: Ünnepi gyermekkari hangverseny Kodály Zoltán emlékére. Köszöntőt mond: Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, az EMKE alelnöke, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.

Fellépnek: a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium Gyermekkara, a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Felsőtagozatos Kórusa, Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola Kiskórusa, Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, a Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyermekkara.

A rendezvény minden programpontjára a belépés ingyenes. További részletek a www.emke.ro/kodaly oldalon vagy az esemény facebook-oldalán.

https://www.facebook.com/pg/erdelyi.magyar.kozmuvelodesi.egyesulet/photos/?tab=album&album_id=1872313599747373

A fejedelemasszony máig ható öröksége
A szilágysomlyói EMKE-Magyar Házban október 11-én, szerdán délután, a Reformáció 500 éves ünnepségsorozatának újabb állomásaként nyitottuk meg a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna hímzőműhely munkáiból álló kiállítást. A kiállítás megszervezése és hozzánk való eljuttatása Bordás Istvánnak, a sárospataki városi képtár igazgatójának, a Magyar Népművelők Egyesülete elnökének – aki nem mellesleg az EMKE tiszteletbeli tagja is – köszönhető. Elnök úrral még márciusban, a Kecskeméten megtartott Kárpát-medencei magyar kulturális konferencia alkalmával egyeztettünk a kiállítás Szilágysomlyón való bemutatásáról.
A kiállított, szemet és lelket gyönyörködtető úrihímzéses terítők, kendők között helyet foglaló érdeklődőket Csatlósné Komáromi Katalin, a Sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára igazgatója avatta be a több mint negyven éve működő hímzőműhely történetébe. A műhely „Díszítőművészeti kör” néven alakult meg 1974-ben, Fráter Józsefné, Éva néni kezdeményezésére, és azóta folyamatosan működik. Éva néni kezdetektől fogva pontos munkára szoktatta az asszonyokat, megtanítva, hogy minden tájegységnek megvannak a jellegzetes motívumai, öltéstechnikája és színezési szabályai, amitől eltérni nem szabad. Ő maga is folytatott kutatómunkát. A szebbnél szebb írásos, udvarhelyi, torockói, rábaközi, sárközi, sióagárdi hímzésekkel ellátott munkáit 1985-ben a Népművelési Intézet nívódíjjal jutalmazta. A kör tagjai közül már öten szereztek Népi Iparművész címet és számos országos pályázaton szerepelve sorra gyűjtötték és gyűjtik a díjakat is. Munkáikkal nemcsak magyarországi – Miskolc, Szerencs, Budapest, Tállya, de számos határon túli területen is szerepeltek, például Rozsnyón, Szabadkán, Kassán, Kolozsváron több alkalommal is, Nagybányán, Nagyenyeden – és most itt Szilágysomlyón. A kör mostani vezetője, Koscsó Istvánné Zsuzsanna, épp egy sürgős munka miatt nem tudott jelen lenni nálunk, de két tagja, Sztankóné Német Anna és Pathó Ivánné, az előadás alatt is mindvégig szorgos öltögetéssel mutatta be az úri hímzés technikáját, valamint azt, hogy mennyire ragaszkodnak ma is a tudományos alapossághoz és a kézműves igényességhez.
A kör 2010-ben vette fel a Loránffy Zsuzsanna nevet. Nem véletlenül, hiszen a fejedelemasszony udvarában hímző műhelyt tartott fenn, ahol a nemes hajadonokat a hímzés és művészet alapjaira tanították. Szerencsére az ebben a műhelyben készült alkotások közül többet is sikerült megőrizni az utókor számára. A kutatások jelen eredményei szerint a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre, a reneszánsz korában, az ország három részre szakadása idején a főúri udvarházakban kialakult úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza, melynek egyik fellegvára épp Sárospatak volt. Mindezeket már Pocsainé dr. Eperjesi Eszter, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének tudományos munkatársa magyarázta. A mindenkit magával ragadó előadás során kivetített képeken villantak fel előttünk a sárospataki Református Kollégium Múzeumába a környék református gyülekezeteiből bekerült felbecsülhetetlen értékű úrasztali terítők, melyekhez az előadó részletes és nekünk, mindennapi embereknek igencsak tanulságos magyarázatokat fűzött. A közel 300 darabból álló textilgyűjtemény (amelyet eddig 5 kötetben mutattak be) megőrizte hímző művészetünknek háromszáz évét, a 16. századtól egészen a 18. század végéig. Ezek a minták, bekerülve a népi hímzés mintakincseibe, máig meghatározóvá váltak a magyar nép díszítő művészetében. A gyűjtemény legértékesebb részét az úrihímzéses úrasztali terítők képezik. A múzeum kiemelt célja a szakszerű tároláson és tudományos feldolgozáson túl a mintakincseknek a jövő nemzedék számára történő átadása. Ezért külön köszönetet mondott az előadó a hímzőműhely tagjainak: „Hálásak vagyunk a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjainak, hogy kiállításukkal ezt a gazdag nemzeti örökséget mutatják be. Hálásak vagyunk azért, hogy munkájukkal képviselik régi magyar hímzéseink mintakincsét, üzenetét átadják a jelenben élőknek és nemzeti, kulturális örökségünket megőrzik a jövő nemzedékének.”
Mi is hálásak vagyunk sárospataki vendégeinknek, hogy ezt a gyönyörűséges kincset hozzánk is elhozták és a szilágysági embereknek is bemutatták. A kiállítás egy hónapig lesz látogatható a szilágysomlyói Magyar Házban.

Széman Rózsa, a szilágysomlyói Magyar Ház vezetője

Szabadság, 2017.okt. 17

OKTÓBER 15. TERÉZ NAPJA
Teréz napja sokfelé volt szüretkezdő nap. Egerben, mely tudvalevően híres borvidék, Teréz-szedés a neve. Teréz napját a Balaton vidékén, Baranyában is szüretkezdő napként tartották számon. A Bánátban, Bácskában asszonyi dologtiltó nap volt, amikoris nem moshattak, kenyeret sem süthettek.

Szent Terézia a spanyolországi Avilában született, 1515. április 4-én. Magyar nyelvterületen hívják még Nagy Szent Teréznek is. A Kármelita Rendbe lépve erősen vallásos, tökéletességre törekvő éltet élt, misztikus élményekkel megáldva. Rendje megújításán fáradozva sok megpróbáltatást kellett szenvednie, de töretlen lélekkel minden nehézségen úrrá lett. Tudásban gazdag, és saját misztikus tapasztalataival igazolt könyveket írt. Alba városában halt meg 1582. október 4-én. Halálának napján azonban a katolikus egyház Assisi Szent Ferencről emlékezett meg, azért a következő napra tették az ő emléknapját. A naptárreform miatt viszont október 4-ét október 15-e követte, így Szent Teréz ünnepe is október 15-e lett. VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én egyháztanítói címmel tisztelte meg. Főünnepe tehát október 15-én van.