DECEMBER 13. LUCA NAPJA
A legenda szerint Szent Lucia keresztény hitéért halt vértanúhalált. A szembetegek, vakok, bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa. Neve a latin Lux, fény szóból ered. A Gergely-naptár bevezetése előtt (1528) ez volt az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája.
Valószínűleg ebből a boszorkányosan hosszú éjszakából eredezteti az európai néphit a gonosz teremtmények, seprűn lovagló veszedelmes bűbájosok fölbukkanását, rontó, ártó varázslataikat.
Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.
Akárcsak a téli ünnepkör más napjain, ilyenkor is jósoltak az első látogatóból a várható állatszaporulatra. „Ha Luca reggelén férfi jár nálunk, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő jár leghamarább nálunk, akkor a szaporodás ünő lesz. (Gyimes-völgy; Bosnyák S. 1982: 108).
E napon a cél elsődlegesen a tyúkok termékenységvarázslása volt. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma is. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
A magyar népi hiedelemvilágban Luca a janus arcú boszorka. Szent Luciát a középkori Magyarországon még tisztelet övezte, ám a 16. század után a hírhedett és rettegett rontó Luca, Lucapuca lépett a helyébe. Olyannyira, hogy nevezetes boszorkányperekben a Luca-nap említése perdöntő bizonyítékul szolgált. Csoda, hogy évszázadokon át nem keresztelték Lucának a kislányokat? Ám, ha mégis, úgy vénlányként, vagy ami rosszabb Luca-boszorkaként végezték!
Lucáról az idők multával lepergett a sok baljós varázsolás. Kedves, bájos, üde név lett, a magyar utónevek rangsorában, napjainkban a 18. helyre került.
Gyerekek jártak “Lucázni” házról-házra:
Adja meg az Isten keteknek
Annyi csibéje legyen, mint égen a csillag, csillag
Luca, Luca kitty, kotty, kitty, kotty.
Ketek tikja úgy ülje
A tojást, mint én ezt a szalmát, szalmát
Luca, Luca kitty, kotty, kitty, kotty.
A lucázó fiúknak azért is örültek, mert a hiedelem szerint, ha fiúgyermek érkezett elsőnek a házhoz, szerencse lett a tyúkok körül, ha azonban nő jött volna, a tyúkok nem tojnak és nem kotlanak. Sőt, attól is féltek, hogy egész évben törni fognak a tányérok.
• A lucázásért cserébe a gyerekek ajándékot, almát, diót, körtét, az idősebbek pálinkát kapnak. Újabban az eladósorban lévő lányos házak elejét szalmával szórják tele, és új keletű szokás az is, hogy éjszaka kilopják a házaktól a szekeret, és kihúzzák a ház elé.
• „A másik nagyon szép szokás a búzaültetés, ami szintén a bőségvarázsló népszokások közé tartozik. Az év legsötétebb napján búzát ültetni igazi szimbolikus jelentéssel bír. A jeles napon elvetett élet karácsony napjára ki is zöldell, ami gyönyörű dísze lehet a karácsonyi ünnepi asztalnak.
• A Luca-napi szokások közül talán a legismertebb a lucaszék készítése. Nem hiába él ma is a köztudatban a „lassan készül, mint a lucaszéke” mondás, ugyanis december 13-ától egészen Ádám-Éva napjáig, december 24-ig dolgoztak rajta, mindennap szigorúan csak egy műveletet végrehajtva és legalább hét féle fából kellett készíteni. A kész széket végül magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére, amelyre felállva megpillanthatták a falu boszorkányát.
• A bőségvarázsló szokások mellett voltak időjósló szokások is, ezek közül az egyik legszebb a hagymakalendárium, amelynek lényege, hogy a hagymát 12 szeletre vágták, besózták. Úgy tartották, hogy amelyik szelet benedvesedik, az annak megfelelő hónap csapadékosabb lesz a következő esztendőben.
• Szerelmi jóslások is kötődtek ehhez a naphoz: az eladósorban lévő lányok a számukra kedves fiúk neveit cetlikre írták, majd azokat gombócba rejtették. Karácsonyig mindennap egyet elégettek belőlük, úgy tartották, hogy az utolsó megmaradó gombócban szereplő férfinév lesz a jövendőbelijük neve.
• „Hogy miben gyökereznek ezek a népszokások? A régi ember sokkal jobban kötődött az esztendő rendjéhez, a Nap járásához, mert ez az életét jelentette, különösen a kodályi értelemben vett parasztságnak – hangsúlyozta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának adjunktusa. – Hagyományőrző vidéken még nagyanyáink is úgy tartották, hogy a kimondott szónak és a kimondott jókívánságnak – ha tiszta szívből mondják, éneklik, esetleg recitálják, legyen az lucázás, karácsonyi regölés vagy névnapi-születésnapi jókívánság – varázsereje van, és Isten segítségével biztos, hogy meg fog valósulni. Régen sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az emberek az áldásnak, a jókívánságnak, mint manapság. Ritkábban mondták, de amikor mondták, annak nagyobb volt a súlya.”
Luca napján nem volt szabad söpörni (a szokás szerint akkor kisöpörték volna a pénzüket és a szerencséjüket), de még eszközt, pénzt kölcsönadni sem volt ajánlatos, mert a hiedelem szerint boszorkányok kezére került a kölcsönadott dolog.
Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, mi szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.[4]
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
LUCA NAPI FEHÉRLEPLES ALAKOSKODÁS
A Kisalföldi Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltban még élő népszokásként is megfigyelhető volt, hogy fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. A Nyitra megyei Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, a fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Arcát nyúlbőr takarta, melyen két nyílást vágtak a szemek számára, ez volt a “lárva”. Csak a lányos házakhoz mentek be, török muzsikával (harmonikával) jártak. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is “meszelték”, hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának – fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik.
