1956 – FORRADALOM SZILÁGYSOMLYÓ TÜKRÉBEN

1956 októberében békés tüntetéssel kezdődő, majd fegyveres felkeléssel folytatódó és véres megtorlásba torkolló forradalom bontakozott ki Magyarországon a Rákosi Mátyás nevével „fémjelzett” kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
Az események Erdélyben sem maradtak visszhang nélkül. Bár a magyarországi események nem vezettek kifejezett felkeléshez a romániai magyarság körében, de számos csoportosulás jött létre, amelyek szimpatizáltak a magyar forradalmi törekvésekkel. A magyar forradalom leverése után mindez ürügyül szolgált olyan intézkedésekhez, amelyek jelentősen megnehezítették a romániai magyar kisebbség életét.
Az Erdélyben szervezett csoportok egyike volt az ún. Szilágysomlyói csoport Mike András vezetésével. A magyar forradalommal rokonszenvező és kapcsolatfelvételre szervezkedő csoportot 1956. december elején tartóztatták le. Elsőrendű vádlottja a bírósági iratok szerinti névadója Mike András volt.
A kolozsvári Katonai Bíróság ítélte el őket Nagyváradon, 1957. márc. 28-i tárgyalása után, a BTK 209. paragrafusa 3. pontjának a) betűje, valamint a 304. és a 463. paragrafusok alapján: Mike Andrást 15 évre, Boros Istvánt, Szabó Árpád Gergelyt és Szabó Zakariást 7–7 évre, Szabó Gyulát 3 évre.
Utolsó túlélője a csoportnak Szilágysomlyón Szabó Zakariás volt. Síremléke a katolikus temetőben található. Illesse emlékét főhajtás számos közeli és távolabbi bajtársával együtt.

Mike András – szilágysomlyói csoport vezetője. Sz. 1912-ben. Szilágysomlyón volt tisztviselő. Letartóztatták 1956. dec. 6-án. A kolozsvári Katonai Bíróság ítélte el Nagyváradra kihelyezett tárgyalásán, 1957. ápr. 27-én, mint egy, a társadalmi rend ellen irányuló szervezkedés elsőrendű vádlottját, 15 év börtönre. Szamosújvárról szabadult 1964-ben. Elhunyt Szilágysomlyón 1966- ban. Forrás: Adatlap (Joikits); VeressSzilágysomlyón volt tisztviselő. Letartóztatták 1956. dec. 6-án. A kolozsvári Katonai Bíróság ítélte el Nagyváradra kihelyezett tárgyalásán, 1957. ápr. 27-én, mint egy, a társadalmi rend ellen irányuló szervezkedés elsőrendű vádlottját, 15 év börtönre. Szamosújvárról szabadult 1964-ben. Elhunyt Szilágysomlyón 1966- ban. Forrás: Adatlap (Joikits); Veress

Boros István – szilágysomlyói csoport Sz. Récse (Szilágy m.), 1925. szept. 15. A második világháború végén (1945. febr. 20. – 1946. aug. 3. között) szovjet hadifogságban volt. Letartóztatásakor (1956. dec. 6.) szakképzetlen munkás Szilágysomlyón. Kihallgatása a nagyváradi Securitatén folyt; tárgyalása ugyanitt. A BTK 209. paragrafusának 3. pontja alapján ítélték el 7 év börtönre. 1958 tavaszáig a nagyváradi börtönben volt, onnan Szamosújvárra, 1959 szeptemberében a Brăilai Nagyszigetre, Salcia kényszermunkatelepére került, majd vissza Szamosújvárra, ahonnan 1963. jan. 18-án szabadult. Szilágysomlyón lakik. Forrás: Adatlap (+ melléklet); Kacsó; Veress

Szabó Árpád Gergely – szilágysomlyói csoport Sz. Csíkszenttamás, 1921. szept. 17. Letartóztatták Szilágysomlyón, 1956. dec. 6-án [Adatlap: dec. 7-én]. Nagyváradon ítélte el a Katonai Bíróság, 1957. márc. 29- én kelt 102/1957. sz. ítéletével, a BTK 209. paragrafusa 3. pontjának a) betűje, valamint a 157, 304. és 463. paragrafusok alapján 7 év börtönre. 1958 tavaszáig a nagyváradi börtönben volt, akkor kivitték a Brăilai Nagyszigetre és ott több kolónián (Salcia, Luciu-Giurgeni) dolgozott. 1963. jan. 18-án szabadult Luciu-Giurgeni-ből. Az adatlap kitöltésekor, 1997-ben Szilágysomlyón lakott. Forrás: Adatlap (+ melléklet, Kacsó); Veress; Komáromy József-interjú (GagyiBalla CD); Nagy Benedek

Szabó Gyula Antal – szilágysomlyói csoport Sz. Szilágysomlyó, 1913. nov. 15. Bányamérnöki végzettséggel, a hadifogságból hazatérve apja birtokán gazdálkodott. 1951. jan. 1. – aug. 15. között Fălticeni-ben kényszermunkán volt (feltehetően adminisztratív ítélettel). Utána Sarmaságon a szénbányában csillés, 1956-ban a szilágysomlyói inasiskolában tervező. 1956 végén tartóztatták le a Mike András-csoporttal kapcsolatban. Akkor 3 hónap után szabadlábra 305 helyezték, azonban később a kolozsvári hadbíróságra idézték tanúként, majd Mike Andrásék csoportjában 3 év börtönre ítélték. Volt a szamosújvári börtönben, majd a Brăilai Nagyszigeten.1960 júniusában szabadult Salciáról. Közben feleségét kitették az állásából, leánya sportkarrierjét elvágták. Ekkor Máramarosszigetre költöztek, a zaklatások azonban később is folytatódtak. Szabadulása után ő is Máramarosszigeten lakott. Itt halt meg, 1974. okt. 8-án, gyanús körülmények között (a vasútállomáson egy teherszerelvény gázolta el). Forrás: Adatlap (Nagy Norbert); Veress; Joikits

Szabó Zakariás – szilágysomlyói csoport Sz. Csíkszenttamás, 1910. okt. 28. Szilágysomlyón volt munkás a Magura Helyiipari Vállalatnál. Ott tartóztatták le 1956. dec. 6-án. Nagyváradon ítélte el a kolozsvári Katonai Bíróság 1957. márc. 28-án hozott 182/1957. sz. ítéletével 7 év börtönre, a társadalmi rend elleni tevékenység vádjával. Börtönéveit Nagyváradon és Szamosújváron, majd 1959 májusától a Duna-delta és a Brăilai Nagysziget kényszermunkatáboraiban (Periprava, Salcia, Strâmba) töltötte. Giurgeni-ből szabadult 1963. jan. 18-án. Hazatérése után a szilágysomlyói faraktárban dolgozott mint gépész. Megkapta „A Hazáért és a Szabadságért” 1956-os Emlékérmet, tagjává választotta az 1956-os Vitézi Lovagrend. Forrás: Adatlap; Kacsó; Veress; Oral History Archívum (Gagyi-Balla); Joikits

Alább a Szabó Zakariás visszaemlékezéseiből idézünk:
Ötvenkilencig nyolcezer-valahányszázan voltunk, akiket az ötvenhatos felkelés miatt vádol¬tak. Ebben voltunk románok, székelyek, szászok… Nyolcezernél többen voltunk ottan …Rólam körülbelül öt évig semmit nem tudtak a feleségemék. Amikor az első levelet küldtem, abban voltak már, hogy nem is élek…
„Nem szabadott, csak egy oldalon feküdni az ágyban, a kezed mindig kint kellett, hogy legyen. Ha behúztad véletlenül, a kémlelőlyukon benézett az őr s pisszegett, hogy ébredj fel és dugd ki a kezedet. Egy oldalon lehett feküdni, mindig kifele. Fáztam is… fűtés nem nagyon volt. Azt hittem ott fogok megfagyni…

…Az sem véletlen, hogy lázadás tört ki ebben a börtönben. A jogaikat akarták követelni, s fellázadt a börtön… Mikor fellázadt, nem volt amit tegyenek, kihozták Kolozsvárról a szekuritáténak egy bizalmi századát, úgy, hogy körbefogta fegyveresen a börtönt, és megerősí¬tették az őrséget is, duplázták, de féltek a külső támadástól is. Az ablakon sokszor figyeltük, az egyik őr kifele puskával, a másik befele. Géppuskával kezdtek a tornyok tetején lőni, de nem a rabokra, hanem riasztó lövéseket adtak... Volt egy nagy szoba, voltak vagy százan benne, azok kezdték egymást biztatni… Kiabálni kezdtek. Követeljük a jogainkat! Az ablakok zsaluzottak voltak, kilátni nem lehetett, s ezt a zsalukat kezdték leverni. Leverték a zsalukat. Átvették a többi cellák is, onnan is kiabálták, hogy melyik cella nem verte le, szám szerint mondták a cellákat, úgy hogy az összes cella végül leverte a zsalukat. Persze hogy jelentették Bukarestnek is, kontrollok jöttek ki, s hoztak egy szigorú rendelkezést, ha valakit elkaptak, hogy lefekszik az ágyba, vagy valaki kinéz az ablakon, ezért huszonöt bot járt. Minden vasárnap név szerint írták fel, vitték ki, és huszonöt botot vertek reá. Abban az időbe még gumibotok nem voltak, azokkal a rudakkal, amikkel hozták az élelmiszeres csebreket, avval verték meg. … Eléfordult az, hogy kivitték a cellából, mert nem ott hajtották végre, hanem abban a szobában, ahol a szekciófelelős volt. Történt, hogy a csizmás lábával nyomta le a rabnak a nyakát a fődre a másik kettő, amíg ez bottal megverte. Előfordult olyan eset is, hogy eltörték a kezét, úgy megverték…

…Voiciu volt a neve ennek a főnöknek. Fölsorakoztatott az udvaron, azt mondta: Tudják meg, hogy innen maguknak szabadulás nincs! Aki dolgozik, tovább fog élni, de innen szabadulás nincs! Gondoltuk, lehet, hogy téved ő is. De ugye, erről beszélni nem lehetett. A raboknak nem lehetett beszélni…