1956. november negyedike

„1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen.” (Erdély online)


Igen, a nagyhatalom akkor felemelte az ujját az elnyomott, megalázott, ezért nyugtalan kisebbel szemben és nem volt másik, aki érdemlegesen melléállt volna. Ismerős a kép és ismétlődő…
Az 56 évvel ezelőtt történt eseményeknek mai napig is látható itt-ott a nyoma Budapesten.
De az eszméletre ébredés nem csak Budapesten, nem csak Magyarországon zajlott.
Bizonyára ismeretes, hogy itt Erdélyben is számtlan, a kommunista elnyomás ellen szervezkedő csoport alakult, ezek között az ún. Szilágysomlyói csoport is. E csoport utolsó élő tagja Szilágysomlyón Szabó Zakariás, Zaki bácsi volt, akiről az EMKE és Báthory közös megemlékezése során idén is emlékeztünk. Az is ismeretes, hogy Zaki bácsihoz hasonlóan több százan kerülek börtönbe és meghaladja a százat a kivégzettek vagy a kínzások következtében közvetlen vagy közvetve elhunytak száma is. Az emléknapon álljon itt mementóként Szabó Zakariás pár mondata egyik visszaemlékezéséből:

” 17 óra körül érkeztem, nemsokára ott volt a securitate két hadnagya, leigazoltak és behurcoltak Szilágysomlyóra… Az akkori securitate főnök…fogadott az irodájában és felszólított, hogy mindent tegyek ki a zsebemből az asztalára. Nyilván pisztolyra vagy egyéb fegyverre gondolt. Azt feleltem neki, hogy pisztolyt háború után csak játékszerként láttam. Erre felszólított, hogy nyilatkozzam, mire megkérdeztem tőle, hogy miről. Mág egyszer felszólított, de akkor már nagyon dühös volt, a szemei lángoltak és úgy ordított mint egy megvadult oroszlán és az égő kályhába akarta dugni a fejemet.”

A Szederinda megemlékezése – korábbi kép

Szr.