A fejedelemasszony máig ható öröksége
A szilágysomlyói EMKE-Magyar Házban október 11-én, szerdán délután, a Reformáció 500 éves ünnepségsorozatának újabb állomásaként nyitottuk meg a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna hímzőműhely munkáiból álló kiállítást. A kiállítás megszervezése és hozzánk való eljuttatása Bordás Istvánnak, a sárospataki városi képtár igazgatójának, a Magyar Népművelők Egyesülete elnökének – aki nem mellesleg az EMKE tiszteletbeli tagja is – köszönhető. Elnök úrral még márciusban, a Kecskeméten megtartott Kárpát-medencei magyar kulturális konferencia alkalmával egyeztettünk a kiállítás Szilágysomlyón való bemutatásáról.
A kiállított, szemet és lelket gyönyörködtető úrihímzéses terítők, kendők között helyet foglaló érdeklődőket Csatlósné Komáromi Katalin, a Sárospataki Művelődés Háza és Könyvtára igazgatója avatta be a több mint negyven éve működő hímzőműhely történetébe. A műhely „Díszítőművészeti kör” néven alakult meg 1974-ben, Fráter Józsefné, Éva néni kezdeményezésére, és azóta folyamatosan működik. Éva néni kezdetektől fogva pontos munkára szoktatta az asszonyokat, megtanítva, hogy minden tájegységnek megvannak a jellegzetes motívumai, öltéstechnikája és színezési szabályai, amitől eltérni nem szabad. Ő maga is folytatott kutatómunkát. A szebbnél szebb írásos, udvarhelyi, torockói, rábaközi, sárközi, sióagárdi hímzésekkel ellátott munkáit 1985-ben a Népművelési Intézet nívódíjjal jutalmazta. A kör tagjai közül már öten szereztek Népi Iparművész címet és számos országos pályázaton szerepelve sorra gyűjtötték és gyűjtik a díjakat is. Munkáikkal nemcsak magyarországi – Miskolc, Szerencs, Budapest, Tállya, de számos határon túli területen is szerepeltek, például Rozsnyón, Szabadkán, Kassán, Kolozsváron több alkalommal is, Nagybányán, Nagyenyeden – és most itt Szilágysomlyón. A kör mostani vezetője, Koscsó Istvánné Zsuzsanna, épp egy sürgős munka miatt nem tudott jelen lenni nálunk, de két tagja, Sztankóné Német Anna és Pathó Ivánné, az előadás alatt is mindvégig szorgos öltögetéssel mutatta be az úri hímzés technikáját, valamint azt, hogy mennyire ragaszkodnak ma is a tudományos alapossághoz és a kézműves igényességhez.
A kör 2010-ben vette fel a Loránffy Zsuzsanna nevet. Nem véletlenül, hiszen a fejedelemasszony udvarában hímző műhelyt tartott fenn, ahol a nemes hajadonokat a hímzés és művészet alapjaira tanították. Szerencsére az ebben a műhelyben készült alkotások közül többet is sikerült megőrizni az utókor számára. A kutatások jelen eredményei szerint a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre, a reneszánsz korában, az ország három részre szakadása idején a főúri udvarházakban kialakult úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza, melynek egyik fellegvára épp Sárospatak volt. Mindezeket már Pocsainé dr. Eperjesi Eszter, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének tudományos munkatársa magyarázta. A mindenkit magával ragadó előadás során kivetített képeken villantak fel előttünk a sárospataki Református Kollégium Múzeumába a környék református gyülekezeteiből bekerült felbecsülhetetlen értékű úrasztali terítők, melyekhez az előadó részletes és nekünk, mindennapi embereknek igencsak tanulságos magyarázatokat fűzött. A közel 300 darabból álló textilgyűjtemény (amelyet eddig 5 kötetben mutattak be) megőrizte hímző művészetünknek háromszáz évét, a 16. századtól egészen a 18. század végéig. Ezek a minták, bekerülve a népi hímzés mintakincseibe, máig meghatározóvá váltak a magyar nép díszítő művészetében. A gyűjtemény legértékesebb részét az úrihímzéses úrasztali terítők képezik. A múzeum kiemelt célja a szakszerű tároláson és tudományos feldolgozáson túl a mintakincseknek a jövő nemzedék számára történő átadása. Ezért külön köszönetet mondott az előadó a hímzőműhely tagjainak: „Hálásak vagyunk a sárospataki Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjainak, hogy kiállításukkal ezt a gazdag nemzeti örökséget mutatják be. Hálásak vagyunk azért, hogy munkájukkal képviselik régi magyar hímzéseink mintakincsét, üzenetét átadják a jelenben élőknek és nemzeti, kulturális örökségünket megőrzik a jövő nemzedékének.”
Mi is hálásak vagyunk sárospataki vendégeinknek, hogy ezt a gyönyörűséges kincset hozzánk is elhozták és a szilágysági embereknek is bemutatták. A kiállítás egy hónapig lesz látogatható a szilágysomlyói Magyar Házban.

Széman Rózsa, a szilágysomlyói Magyar Ház vezetője

Szabadság, 2017.okt. 17