Augusztus 10, Lőrinc

 

Szent Lőrinc

Szent Lőrinc vértanú diakonus a legnagyobb tisztelettel körülvett szentek közé tartozik. Lőrinc napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorozta, középkori misekönyveink számon tartják. Életéről azonban csak általánosságok, haláláról is csak néhány megbízható történeti adat maradt ránk.. Egészen a 4. század elejéig követni lehet visszafelé azt, hogy Rómában Lőrinc ünnepét augusztus 10-én ülték meg, és vértanúsága helyét a Via Tiburtina mellett tisztelték. E helyen már Nagy Konstantin bazilikát építtetett, és a templom hamarosan keresett zarándokhellyé vált. Ma is a hét római főtemplom közé számolják.
Amikor I. Ottó császár 955-ben Augsburg mellett Lech mezején győzelmet aratott a kalandozó magyarok felett, éppen augusztus 10-e, azaz Szent Lőrinc ünnepe volt, ezért tisztelete nagyon fellendült német földön is. Spanyolországban pedig, hivatkozva állítólagos hispániai származására, valóságos nemzeti szentnek tekintik.
Lőrinc mint diákonus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.
Mikor letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lőrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!” A bíró gondolván, hogy gúnyolódik vele, azonnal tűz lángja fölött való égetésre ítélte..
A kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították: ,,Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!” Lőrinc válasza így hangzott: ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. — A hívő nép pedig később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat ,,Lőrinc könnyei”-nek nevezte el.
Az előbbiek alapján a néphagyományban a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) védőszentje s égési sebek gyógyulásáért is hozzá fordultak. Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen. Néhol ezt az uborkára is érvényesnek tartják. Hasonlóképp Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább. Göcsejben a Lőrinc napi eső jó bortermést ígért, általában azonban szép, napsütéses időre számítottak ekkor, mert az hosszú, szép őszt és bőséges gyümölcstermést jelentett:

Lőrinc napja, ha szép,

Sok a gyümölcs és ép.