Államalapító szent királyunk, István ünnepe augusztus 20. Évtizedeken keresztül elsősorban volt az alkotmány, másodsorban az új kenyér napja, Szent Istvánról csak elvétve esett szó. A rendszerváltozás óta ismét Szent István napjaként, legfőbb magyar állami ünnepként üljük meg.Istvánt 1083. augusztus 20-án avatták szentté a fejérvári bazilikában, de csak később, Nagy Lajos uralkodásának idején került be ez a nap – egyházi ünnepként – a naptárakba, hogy aztán később Mária Terézia nemzeti ünneppé nyilvánítsa. A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc bukása után megtiltották Szent István napjának ünneplését. 1860-tól újra voltak a hatalom által eltűrt megemlékezések (az első országos tüntetésbe torkollott). Majd évekig tartó viták után, 1891-ben a képviselőház hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította, Ferenc József pedig munkaszünetet rendelt el erre a napra

Trianon után az ünnep egyszerre volt egyházi és nemzeti, majd egyre inkább az irredenta mozgalmak központi emléknapjává is vált. 1945-ben megszűnt nemzeti ünnepnek lenni, a kommunista hatalom előbb az „új kenyér” ünnepeként kezdte emlegetni, majd az 1949-es alkotmány kihirdetését erre a napra időzítve, augusztus 20. az alkotmány ünnepe lett egészen a rendszerváltozásig. 1989-től tartják meg újra ezen a napon a budapesti Szent István Bazilikából indulva a Szent Jobb körmenetet.

Eehhez a jeles naphoz nem kötődnek jellegzetes  népszokások.

Ennek a napnak évszázadokon át lényegében változatlan, mélyen gyökerező jelentése volt –Bár az ünnepet a hatalom gyakorta próbálta saját érdekei szerint alakítani-értelmezni, az „eredeti tartalmat” soha nem volt képes az agyakból kitörölni. Napjainkban egyre inkább válik azzá, aminek lennie kell: legfőbb állami ünnepünkké. Aminek új hagyományként immár szerves tartozéka a Budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepe, a jelenkori magyar népművészet, a népi kézművesek és iparművészek hatalmas seregszemléje, melyeken a Szederinda citeracsoport is több éven át részt vett citerazenével, tánccal, énekkel.