Dorottya  egy keresztény római polgár három leánya közül a legkisebbként Kappadókiában látta meg a napvilágot. A helyi uralkodó beleszeretett, s mikor a leány mint Szent Ágnes vagy Ágota ellenállt, mondván, hogy ő Krisztus jegyese, forró ónnal teli kádba vettette, de Dorothea sértetlen maradt. Kilenc napot börtönben sínylődött, ahol azonban angyalok táplálták, amitől szebb lett, mint valaha. Hitéből továbbra sem engedett, sőt, azt állította, hogy Krisztus kertjében szokott rózsát és almát szedni, amiért kínzói vasgerebennel szaggatták húsát.  Mielőtt kivégezték (303 körül), bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől küldessen néki azokból a rózsákból, almákból. A kivégzés után egy égi gyermekküldönc meg is jelent a bírónál egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral, mire a bíró megtért a csoda láttán.

Dorottya, a „Tavaszi Rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda révén lett a kertészek és virágárusok védőszentje. Nevéhez időjáráslóslás kötődik, ha Ágota nem segített, akkor áttváltották a mondókát: Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.”