EÖTVÖS LORÁND (Buda, 1848. júl. 27. – Budapest, 1919. ápr. 8.)

Báró Eötvös Lóránd egyik legnagyobb természettudósunk. Egyetemi tanulmányait  Heidelbergben folytatta, doktorátusát is itt szerezte. A budapesti egyetemen Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után vette át a kísérleti fizika tanszék vezetését. 1899 és 1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.

A felületi feszültség mérésére új módszer dolgozott ki: ez lett az Eötvös-féle reflexiós módszer. Felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya közötti összefüggést. Az 1880-as évektől a gravitáció felé fordult az érdeklődése. Megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. Első méréseit az egyetem épületében és pestlőrinci villájának kertjében végezte, majd a befagyott Balaton jegén folytatta kísérleteit.  Műszerét a nemzetközi közvéleménynek 1906-ban mutatta be a budapesti földmérési kongresszuson. Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket a Morva-mezőn végezték 1915-ben, és ezzel kezdetét vette a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden keresztül Eötvös torziós ingája volt az uralkodó műszere – alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajmezők feltárásánál. A torziós ingás mérések elméleti jelentősége is nagy volt: az általános relativitáselmélet kísérleti alapkövét jelentették a későbbiekben. Eötvös később vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette és a mérésekhez műszert is szerkesztett.

Eötvös Loránd a hazai turistamozgalomnak is lelkes híve volt, ő maga szenvedélyes hegymászó hírében állt. A Magyar Kárpát Egyesület őt választotta első elnökévé.

(Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon)