A farsang és a böjt egyik, névadásban ma is igen népszerű határ – szentje Bálint (latin Valens, jelentése „erős, egészséges”). Névünnepe gyertyaszentelő „tizenkettedén”, február 14-én volt. Volt, mert a szigorú zsinat mint „történelmietlen” szentet, őt is megfosztotta a glóriájától. Bálint egy személyben orvos is volt, aki hitéért halt mártírhalált. Legendáját az Érdy-kódexben olvashatjuk. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy akkor fog hinni, ha vak leányát meggyógyítja. Bálint püspök „imádságod tevén, megvilágosojtá ő vak leányát”.
Volt egy másik Bálint is, szintén szent püspök , akinek ereklyéi a passaui székesegyházba kerültek, és így a passaui egyházmegye társpatrónusa is lett. Németországban, Ausztriában, elsősorban Tirolban, különösen nyavalyatörősök bizakodnak a segítségében. A nyakukban hordott bálintkereszt, frászkereszt (Valentinskreuz, Fraisenkreuz) a betegség elriasztását célozza.
A két szent alakja főleg a germán népek tudatában eggyé olvadt.
Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben előfordul, ünnepét tehát őseink számon tartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja már a középkor végén.
Mindkét Bálintot lelki betegség, nyavalyatörés és szédülés esetén hívták segítségül. Az első keresztény íróktól ismerjük az egyház rosszalló véleményét a világi mulatságokban főszerepet játszó táncról, sokat azonban nem tehetett ellene, mert farsangkor a papok is „járták a bolondját”. Különösen a pestisjárványok idején volt szokásban egy őrült tánc, amelytől a pestisből való szabadulást is remélték az emberek. Ám a tömegpszichózis és halálfélelem kiváltotta táncőrületből nem mindenki gyógyult ki, sokan életre szólóan nyavalyatörősek lettek tőle. A tánctéboly ellen Szent Vitust (jún. 15.) hívták segítségül, a Bálintok viszont a táncot kiváltó lelki betegséget és annak következményeit, a szédülést és nyavalyatörést gyógyították.
Bálint mégis inkább a farsang szentje. Nyugat-Európában Bálint és a medveember (Valentin und Urson) nem hiányozhatott a karneváli maszkák sorából (l. id. P. Brueghel: A Farsang és a Böjt viadala c. képe).
Régi szokás szerint Európa-szerte a farsang a párválasztás ideje (ez a húshagyói vénlánycsúfolásnak, a húshagyóig el nem kelt lányok csúfolásának az alapja). A hagyomány ezt elsősorban Bálinthoz köti.
Hagyományainkban:
– néphiedelem szerint ekkor tartják menyegzőjüket a madarak, párosodnak a verebek, visszatérnek a vadgalambok.
– A Bálint-napi időjárásból – száraz hideg esetén – jó termésre következtettek.
– A gazdaasszonyok jónak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre,
– az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered, erős, jó termő lesz
– a madarak és tolvajok távoltartására megmetszették a szőlőföld négy sarkán lévő tőkéket.