Julianna  ókeresztény vértanú. Kínzásos kalandokkal telített legendáját az Érdy-kódexben következőképpen találjuk: Juliannát pogány fejedelemhez adják feleségül, de mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe vetteti. Kegyetlenül megkínoztatja hajánál fogva függesztteti fel és olvasztott ónt önt fejére, ez azonban nem árt neki, ezért sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Itt a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonszolva nagy sárba veti.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban „miként egy nemes kies feredőben feredik vala”. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből következtethető, miért  szokták Juliannát megláncolt ördöggel ábrázolni.

                                                                   ( Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium)

Népi időjós megfigyelések is kapcsolódnak e naphoz:

Régi megfigyelések szerint ilyenkor általában esik a hó mert  Julianna  rázza a dunnáját. A kései havazástól az időjárás enyhülése várható, melegebbre fordul az idő.

Ha Dorottya locsog

Akkor Julianna kopog.

 

Ha ragyogó napsütés van, közeli tavaszt jelez:

Ha Juliska fésülködik,
A tavasz már közeledik.

Isten éltesse a Júliákat!

JULIA SZÉP LEÁNY

Julia szép lėány ėgykoron kimöne
Búzavirág szödni, a búzamezőbe.
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.
Föl is fö’tekinte a magoss egekbe,
Ėgy szép gyalog ösveny hát ott jödögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyėrtya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány:
Mėg ne ijeggy tőllem Julia szép lėány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha eljőnél velem, én odavinnélek
A mėnnyei karba, a szönt szüzek közi,
Hogy bételnék veled azok kegyös rendi;
A mėnnyei kócsot adnám a kezedbe;
Első kakasszókor jőnék nözésödre,
Másod kakasszókor tégöd mėgkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek.

Az annyához fordul Julia szép lėány,
Szóval mongya neki: anyám, édös anyám!
Én is csak kimönék búzavirág szödni,
Búzavirág szödni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magamot mulatni;
Föl is fö’tekinték a magoss egekbe,
Ėgy szép gyalog ösveny hát ott jődögel le,
Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot és hódat szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz, aj! a két szarvába,
Aj! a két ódalán két szép égő gyėrtya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta.
Szóval mongya neköm fodor fejér bárány:
Mėg ne ijeggy tőllem Julia szép lėány!
Mett most esött héja szüzek seröginek,
Ha elmönnék véllr, hogy oda vinnének
A mėnnyei karba, a szent szüzek közi,
Hogy bételnék velem azok kegyös rendi;
A mėnnyei kócsot a kezembe aggya,
Első kakasszókor jőnek látásomra,
Másod kakasszókor ingömöt mėgkérnek,
Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek.

Sirass anyám, sirass, éltömbe hadd hajjam,
Hadd hajjam éltömbe, hogy siratsz hótomba.

Lėányom, lėányom! virágos kertömbe
E’ső raj méhömnek gyönge lépecskéje,
Gyönge lépecskének sárguló viassza,
Sárog viasszának fődön futó füstye,
Fődön futó füstye s mėnnybe ható langja!

A mėnnyei harang húzatlan szólalék,
A mėnnyei ajtó nyitatlan mėgnyilék,
Jaj! az én lėányom oda bévezeték.

 

Gyűjtés helye: Fehér-Nyikó melléke

Közlő: Kriza János

Közlés ideje: 1863