Február 24-e Szent Mátyás apostol ünnepe, Jégtörő Mátyás napja

A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás tudós ember volt. Az Úr tanítványai közé tartozott: követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy velük együtt „tanúskodjék Krisztus föltámadásáról”. Hite miatt a pogányok megkövezték, majd fejét is vették.

Mátyás királyunk születésnapját is e napokban ünnepeljük (febr. 23).

Főleg időjárási regulák fűződnek a naphoz. Általában az emberek, hirtelen időjárás változást vártak ettől a naptól.  A néphagyomány úgy tartja, ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Vagy ha jeget nem talál, akkor csinál.  „Mátyás ront, ha talál (jeget), ha nem talál, csinál (akkor faggyal köszönt be). Mátyás apostol vértanúságának eszköze és ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a Szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát.  A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép „Mátyás csukájá”-nak nevezi, és ez egész évre bő hal-fogást ígér. A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése. Azt is mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz. Sokfele úgy tartják, a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz,  szerencsétlenséget jelentett a „Mátyás napi tojásból” kelt liba is, mert az rossz és beteges természetet hordozott.   Egyes magyar falvakban úgy tartják, ekkor osztja ki Mátyás a madarak sípjait és szűre ujjából kirázza a tavaszt.