Július 20. a görög és protestáns naptárban Illés napja.

 

A bibliai elbeszélés szerint Illést az ószövetségi prófétát tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. A mennybe távozó csodatévő palástja Elizeusra maradt, aki ezzel átvette mestere örökét (IIKir 2,1–15).

Illés próféta Kr. e. a 9 század elején élt Izraelben és kemény harcokat vívott az izraeliták körében erősödő Baal kultusz ellen (Baal a sémi kultúrában az eső, vihar és termékenység istene).

A Biblia több elbeszélése is említi Illés próféta csodás cselekedeteit: csodálatos ételszaporítás, halott feltámasztása, mennybemenetel. Végül, a bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tanítványa, Elizeus szeme láttára a Kármel hegyéről tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. Ezt a jelenetet örökíti meg a legtöbb Illést idéző kép is.

A népi kultúrában

Illés napja viharos, villámokkal sújtó napként van megörökítve a népi kultúrában. Sokfelé úgy tartották, hogy e napon Illés tüzes szekere száguld végig az égbolton és annak kereke zörög.

E napon munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A gazdálkodók féltek ettől a naptól, hogy a vihar szétveri vagy a villám felgyújtja az asztagot, a kazlakat. Volt olyan hiedelem is az Ormánságban, hogy akin Margit vagy Illés napján varrt ruha van, abba belevág a villám.

Gyimes-völgyi magyar elbeszélés szerint Illésnek nem szabad megtudnia, hogy mikor van a neve napja: „Örökké érdeklődött a többi szentektől Illés, hogy mondják meg, mikor lesz az ő nevenapja, hogy ő lőjön. De a többi szentek eltagadták, de azért méges ő tájékozódik, vaj előbb, vaj utóbb, de tennap eltalálta, mert jókat lőtt” (Bosnyák S. 1982: 107).

Vásárosmiskén azt mondják mennydörgéskor, hogy Illés abroncsolja a hordókat, Csíkdelnén úgy tartják, hogy ilyenkor Illés szekere zörög. Székelykevén úgy vélik, hogy az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem. Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón is emlegetett szólás: „Illés meg Jakab Annát kergeti” (Penavin 1988: 144).

 

Idézzünk fel egy ráolvasást és a közismert Ady-verset is Illés próféta nevéhez kötődően:

 

Ráolvasás vihar, jégverés elhárítása

 

Ha nagyon villámlott, ezt mondták:     Énok és Illés!   Lassan zörgessétek az egeket,   mer nálunk van a boldogságos Szűz Mária   az ő egyszülött szent fiával szállásul.   Énok és Illés, hozzátok el azon kenetet,   mellyel az úr Jézus szent testét kentétök mög.   Kenjétek meg szivünket, lelkünket,   házunk belsejét,   kapufélfánkat.
Ady Endre: Az Illés szekerén

 

Az Illés-nép Ég felé rohan   S ha megáll ott, hol a tél örök,   A Himaláják jégcsucsain   Porzik szekerük és zörög.   Ég s Föld között, bús-hazátlanul   Hajtja őket a Sors szele.   Gonosz, hűvös szépségek felé   Száguld az Illés szekere.   Szivük izzik, agyuk jégcsapos,   A Föld reájuk fölkacag   S jég-útjukat szánva szórja be   Hideg gyémántporral a Nap.