Árpádházi Szent Margit (1242-1271), IV. Béla királyunk leánya, Szent Erzsébet unokahúga. Nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával.
A tatárjárás után Margitot apja, IV. Béla apró gyereklányként kolostorba küldte, hogy így nyerjen Istentõl bocsánatot a magyaroknak. A Duna közepén lévő Nyulak szigertére IV Béla kolostort építtetett , itt éltE  Margit 10 éves korától az apácák istenfélõ, önsanyargató életét. A legenda szerint, amikor kérõk jöttek érte, hogy hozomány ellenében magukkal vigyék, elutasította õket. A 20. században avatta szentté a római egyház. Róla nevezték el a szigetet is Margit-szigetnek.

E nap másik ünnepelt szentje Szent Piroska

A latin Prisca névből a magyarban Piriska, majd ebből Piroska lett.
Jelentése: régi, ősi, tiszteletreméltó. A név hangalakjának változásában a régi magyar Piros név hatásának, illetve magának a piros szónak is szerepe lehetett. Népszerűvé Arany János tette a Toldi szerelme című művével.
Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú. Egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Keresztény hitéért Claudius császár kegyetlen kínzásoknak vetette alá, de nem tudta megtörni, végül fejét vétette.
A Piroska névnek személy szerint is van magyar vonatkozása:

Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya (*1088 táján, +1133)
Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát magyar szentként tiszteljük. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 25 éves korában nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannés Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort és a középkori Bizánc legtöbb templomát és kolostorát, nagyban hozzájárulva a keleti egyház megszilárdulásához.  Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között.

A néphagyományban e napot időjósló napként tartják számon:
Piroska napján ha fagy
Negyven napig el nem hagy!
A lányok férjhezmenetelüket is segítették e napon: aki piros kendőt kötött a nyakába, még abban az évben vőlegényre talált.
Egyik legismertebb mesénk a Piroska és a farkas egyben a legrégebbi mesék közé is tartozik, első latin nyelvű lejegyzése 1023-ból származik és jelkép értékű: a nap szabadulását, erősödését és a tél múlását jelzi.
Piroskával nagyanyóhoz
“Hogy ment Piroska nagyanyóhoz? Úgy,
hogy útközben folyton a koszorút
fonta, az erdei virágokat,
pedig ott, a fekete fák alatt,
tudod, anyuka, minden árny egy-egy
farkas: csak ő nem hitte! Mi, többiek,
kérlek szépen, mi, igen, hát mi a
tündérnél voltunk éppen, akinek,
szegénynek, képzeld, megint szétesett
az egész méze, a hordó, amiből
a virágokra ken. Szóval, messziről
(a hordóból: mert megengedte, hogy
kinyaljuk!), mondom (még most is csupa
méz a nyakam!), megláttuk, hogy robog
Piroska után s elibe hogy kerűl
a gonosz. Féltünk. De véletlenűl
jött a vadász! A tündér szólt neki, hogy –
S én elkisértem… A többit tudod.”