január 25.
Gyulai Pál író, költõ, irodalomtörténész, kritikus. 1826. jan. 25-én született Kolozsvárott.
1853-ban a fővárosban telepedett le, majd 1858-ban a kolozsvári ev. ref. fõiskola tanárául választotta így ismét szülővárosába költözött, de már 1862-ben, mint Arany János Szépirodalmi Figyelőjének segédszerkesztője újra visszatér Budapestre.
E nap ugyanakkor Pál napja, melyhez legendák, de szokások is kötődnek.
„Saul, Saul mért kergetsz engem?” mondotta Jézus a kegyetlen farizeus férfinak, aki ádáz ellensége volt a keresztényeknek. Saul Damaszkuszba indult, hogy az oda menekült keresztényeket, Krisztus követőit fogságba ejtse és visszavigye Jeruzsálembe. Ám az úton, lováról leesve, látomásában az Úr megszólította és ő engedelmeskedve e szónak teljesen megváltozott és a hírhedt keresztényüldözőből Jézus hűséges szolgája és apostola lett. Bár a Zsidók üldözték, erős hite és Krisztus iránti hűsége átsegítette a veszélyeken és Kisázsiában, Görögországban majd Rómában hirdette Jézus tanait – innen írta legtöbb apostoli levelét is. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta (zsidó származása mellett római polgár volt születésétől fogva). A névcsere jelképes értelmű. Az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus „kicsinyt” jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki „saulként” a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.
Emléknapja „Pálforduló” vagy „Pálfordulás” néven ismert a népi kultúrában és termés illetve haláljóslás kötődik hozzá. Ezen a napon fordul a tél ellenkezőjére, viszi a jeget, ha van, vagy hozza, ha nincs. Ha szép tiszta az idő, jó lesz a termés, ha havas, zord, az nehéz évet jelent. Amennyire besüt a nap a pajtába e napon, addig fog még beesni a hó is. Egyes vidékeken „pálpogácsát „ sütöttek e napon: minden családtagnak a pogácsájába tollat szúrtak, akié megperzselődött, arra betegség, akié megégett, arra a vég várt abban az évben.
Pálfordulás, ha tiszta,
Bőven terem, mező, puszta,
Ha szeles, jő hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás.
Ha pedig havas vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.
Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll,
Ha Pál fordul köddel,
Jószág hullik döggel.
Pál napján Vásárosdombó vízimolnárai kiállottak a széljárást kémlelni. Ha a szél alulról fújt, akkor tudták, hogy még jeget kell törni. Érdekessége, hogy éppen a déli szélből jósolták a hideget.
Pálfordulás – fele kenyér. Aminek a jelentése, hogyha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj. A család a maradékkal már kitelel, de mondták így is: „Fele kenyér, fele széna, fele fa.”
A megfigyelésekből vidékek, tájegységek szerint, más-más tanulságot vontak le.
A Pál-napi tojásból kelt libát Csépán veszekedősnek, marakodósnak tartják.
Somló környékén, ezen a napon, minden évben megfagyott valaki, mert a „tél megkövetelte utolsó áldozatát”.
A szél hadakozást hozott, mondván: „Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.”
Bukovinai magyarok szerint: „Ha tiszta idő van, akkor jó szénatermés lesz, ha szél fúj, akkor kevés lesz a széna” (Bosnyák S. 1977: 166).
A moldvai magyarok szerint:
Ha Pál fordul fényvel,
az ember meghal éhen.
(Bosnyák S. 1980: 119)