Május – Ígéret hava /Pünkösd hava / Ikrek havak /Tavaszutó
- Ismerkedés, kezdő népi játék
Hárommal osztható + 1 személy kell a játékhoz. Hármasával csoportosulnak a gyerekek, kettő magasra emelve megfogja egymás kezét, ők lesznek a bokor. A harmadik a kezeik alá áll, füléhez emeli a kezét, ő a nyúl. A +1 gyermek egy kint rekedt nyúl, aki szeretne a bokorba bebújni. Ha elkiáltja magát, hogy „Nyulak, ki a bokorból!’, akkor az összes nyuszi kifut és egy másik bokorba bújik. A kiáltó is megpróbál bebújni egybe. Aki kint ragadt kiálthat újból. Ha azt kiáltja, hogy „Bokorvágás!”, akkor a bokrok keresnek maguknak másik nyulat és másik fél bokrot. Persze a kiáltó is helyet keres. Aki kint marad, az lesz a kiáltó. Ha azt kiáltja, hogy „Erdőtűz!”, akkor mindenki más szerepet vagy helyet keres magának.
- Jeles napok, népszokások
Május 1.: - Fülöp és Jakab apostolokat ünnepelték e napon, később Szent Józsefre, Jézus nevelőapjára is kiterjedt az ünnep. De ehhez a naphoz kapcsolódik még a májusfa állítása is ( A székelyek jakabfának, hajnalfának, másutt májfának is nevezik).
- Források szerint már a XV. Században szokás volt, de eredete valószínűleg még régebbi. Híres, jeles ünnep volt, ennek késői utóda a mai majális.
- A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. (Május elsejére virradóra szokás állítani a nagylányok háza előtt.)
- A legények csoportokba verődve, éjszaka állítják. Szalagok, kendők, virágok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá, néhol egy kis táblát is akasztanak rá, amelyen értékelik a lány „magaviseletét”. Ezzel adták a falu tudtára, hogy melyik lány tetszik nekik.
- Általában pünkösdkor vagy május végén „kitáncolják” a fát, vagyis a fát kidöntik táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett.
- Szokás még – különösen az újabb időkben – a májusi virág küldése is. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül.
Május első vasárnapján szoktuk ünnepelni az anyák napját. Ez a szokás nem régi, csupán az 1900-as évek első felétől ünneplik és nem része a kimondottan néphagyománynak.
Május 4. – Flórián napja:
Flórián a tűzoltók védőszentje.
A legenda szerint ugyanis Flórián imádságával már gyermekkorában megmentett egy égő házat az elhamvadástól. Ezen a napon nem raktak tüzet, nem sütöttek kenyeret.
Fagyosszentek:
Május 12 – Pongrác, Május 13 – Szervác, Május 14 – Bonifác napja
A népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok ezeken a napokon hirtelen hidegre változnak, nem ritkák az éjszakai fagyok. Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el s védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. A kalendáriumokban olvasható rigmusok is erre figyelmeztetnek:
Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!
Május 16. Nepomuki Szt. János napja:
Nepomuki Szent János (a gyónási titkot megőrző cseh vértanú ünnepe):
Cseh vértanú szent, a hajósok, dereglyések, hídvámosok, vízimolnárok védőszentje volt. Tiszteletére valóságos vízi körmeneteket rendeztek. Estefelé kihozták a szent szobrát, zöld ágakkal, templomi zászlókkal, fáklyával, égő gyertyákkal dereglyére vagy kompra vitték, és egy feldíszített emelvényre állították. A dereglyét kivilágított, feldíszített csónakok követték. Ez az ún. Jánoska-eresztés.
Szobrait általában víz közelében állítják fel. Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik.
Története:
1340 táján született a dél-csehországi Nepomukban, a helyi városbíró fiaként. Papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Páduában, majd a prágai székesegyház kanonokja, IV. Vencel király feleségének gyóntatója lett. 1393-ban, miután a király és az egyház közt dúló vitás ügyekben állást foglalt, többé-kevésbé tisztázatlan körülmények között a király halálra kínoztatta, majd testét a Károly hídról a Moldva vizébe dobatta. A gyilkosságot követően azonban elterjedt Prágában a legenda, miszerint Nepomuki János a királynak nem akarta elmondani, mit gyónt neki a királyné, s emiatt kínozták, majd ölték meg.
A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után — annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott – – gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. Halálának éve 1383. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el.
A legenda elbeszéli még, hogy kénytelenek voltak sírját ráccsal elkeríteni, mert aki tisztességtelen szándékkal lépett síremlékéhez, azt Isten súlyos büntetése érte.
Máig tartja magát az a hiedelem, hogy aki megérinti a szobor talapzatán található, a szent halálát ábrázoló domborművet, azt biztosan szerencse éri.
Vencel király udvari társaságával a Hradzsinban lakománál ült. Hirtelen mindnyájan megdermedtek, mert uruk dühödten tört ki magából, és a szakácsért kiáltott. Úgy látta, rosszul van megsütve a kappan, amit fogyasztani akart. Dühösen megparancsolta, hogy magát a szakácsot húzzák tüstént nyársra, és süssék meg, jobban, mint ő a kappant. Rémületében senki sem merészkedett ellentmondani a szeszélyes királynak. Akkor fölállt János kanonok, a királyné szónoka és gyóntatója, a király lába elé esett, és nyomatékosan kérte, hogy vonja vissza parancsát: ,,Uram, királyom, üzend meg a hóhérnak, hogy csak tréfáltál!”
Vencel haragja újra föllobbant, és megparancsolta az őrségnek, hogy vessék a papot sötét börtönbe. János sokáig ült a rabságban. A király meg akarta törni, mert már többször merészelt neki ellentmondani, és visszautasítani a királyi kívánságokat. Most itt volt a várt alkalom. Néhány nap múlva hívatta a király. János nagy csodálkozására barátságosan fogadta. ,,Kedves barátom — mosolygott a király –, sajnálom, hogy olyan gorombán bántam veled. De hát mi ütött beléd, hogy az összegyűlt udvari nép előtt ellentmondj nekem? Nos, hagyjuk a dolgot. Egyébként azért hívattalak, hogy megmondjam: püspöki széket szánok neked vagy a visehrádi prépostságot. Tudod, hogy ezzel a hivatallal együtt jár az örökös királyi kancellári cím és évi százezer arany jövedelem.”
,,Meglepsz, fönséges uram — mondta a kanonok –, de…” ,,Nem, ne ellenkezz, Nepomuki János! Meg tudom én jutalmazni az érdemet. Egyébként jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte!” — Egy darabig hallgatott a király, majd folytatta: ,,Talán tudsz nekem valami fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?”
,,Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges — válaszolta a pap –, de a gyónási titok pecsétjének megőrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.”
,,Tudd meg, János úr — jött indulatba Vencel –, hogy az én országomban csak egy olyan pecsét van, amellyel törődöm: az enyém. Ki vele hát, mit tudsz? Titoktartásom felől biztos lehetsz.”
,,Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem, és ezerszer is nem!” — tiltakozott a kanonok fölháborodva. ,,De ha a király parancsolja!” — sziszegte Vencel, és a harag pírja öntötte el arcát. ,,Isten akkor is tiltja!”
Jánost ismét visszavitték a börtönbe. Kimondhatatlan kínokat kellett a hű hitvallónak kiállnia a torony mélyén. A király még egyszer rátámadt. Ígéreteket tett, fenyegetett, ütött, sőt a megkínzott testét maga sütögette égő fáklyával. Végül a király dühöngve így kiáltott: ,,Reszkess, te pap! Ha nem mondasz el rögtön mindent, amit a királyné meggyónt, Istenemre mondom, hogy vizet kell nyelned!” János válasza változatlan maradt: ,,A pap, akinek Isten zárta be a száját, örökké hallgatni fog.”
Az érseknek a pápához intézett hiteles jelentése e szavakkal végződik: ,,Helynökömnek az oldalát oly súlyosan összeégették, hogy erőszakos halál nélkül is bele kellett volna halnia. Azután a tiszteletreméltó János doktort teljes nyilvánosság mellett a város útjain és utcáin át a Moldvához vonszolták. Ott kezét hátrakötötték, a fejét karikában a lábához erősítették, és száját egy fapöcökkel szétfeszítették, majd a prágai hídról letaszították, és így vízbe fulladt.”
Május 25. – Orbán napja:
Orbán a kocsmárosok, kádárok, szőlészek védőszentje. Sokfelé szobrot állítottak neki és ünnepi körmenettel járultak hozzá kérve tőle a bőséges szőlőtermést. A néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Az Orbán-napi hideg a szőlőnek árt leginkább, ezért sokfelé szobrot emeltek számára a szőlőben, és ezen a napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle. Ilyenkor kezdődik a méhek kirajzása: „Orbán ereszti a bogarait”.
Weöres Sándor: Orbán
Alva jár az Orbán,
tornyot visz az orrán,
trombitások ülnek benne
három szekér polyván,
hú! trombitások
három szekér polyván,
Fújják egyre többen, polyva szerteröppen,
rémes álmot lát az Orbán
polyva-fellegekben,
hú! rémes álmot
polyva-fellegekben.
Petőfi Sándor : ORBÁN
Komor, mogorva férfiú /Volt Orbán,
Bár oly vidám hajnal pirult/ Az orrán.
De hisz mogorva ép azért/ Volt Orbán,
Mert oly vidám hajnal pirult/ Az orrán.
Oka egyébiránt maga / Volt Orbán,
Hogy oly vidám hajnal pirult / Az orrán.
Temérdek borfélét ivott / Meg Orbán,
Vidám hajnal azért pirult / Az orrán.
Pest, 1845. február-március
Mondóka:
Cserebogár, mikor lesz nyár?
Pünkösd táján, vasárnapján,
Mikor a fák virágoznak,
Vénasszonyok tollászkodnak.
Játék:
májusfa állítás
Csinálosi erdőn, csinálosi erdőn c f e f a g Z g c’ d’c’ hc’
van egy fiatal fa, van egy fiatal fa g a fe dc a g dg f c //:
1, fiú Hallottátok-e már hírét, Pintér Sanyi legénységét?
Fűrésszel vágta a mályfát, hogy ne hallják kopogását.
Fölveszi a bal vállára, viszi Örzse ablakára.
2.fiú Kelj fel Örzse, Itt a mályfa,
Reggel lesz már, vigyázz rája!
Mind: Pünkösdkor majd eljövünk kitáncolni!
A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldötte
Megerősítni szivöket, az apostoloknak.
Melyet Krisztus igért vala egykor tanítványainak,
Midőn menvén mennyországba, mindenki láttára.
Csuprosdi:
Körbeállva, minden ki előtt guggol egy másik, ők a túrók. Egyikük körbejár és megfogja valamelyik árusnak a kezét kérdezve: – Hogy a túró komámasszony?
Az válaszol: pl. száz lépés futás, kilenc kenyérdadasztás.
A túrók kiáltják: – abból biza nem eszel, ha halálra betegszel!
A vevő és az árus ellenkező irányba körbefutnak, aki hamarabb érkezik a túróhoz, beáll mögé, a másik lesz a kérdező.
Lehet úgy is, hogy a visszaérkező lesz a túró, az pedig a komámasszony.
Tüzet viszek, nem látjátok…
Anyák napi műsorok > Anyák napi jelenetek