A Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.
A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.
Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.
III. Calixtus pápa még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. Azóta szól is minden délben, kivéve a nagypéntektől húsvétvasárnapig tartó napokat.
Július 22 MÁRIA MAGDOLNA napja is
Mária Magdolna Krisztus idejében élt és a galileai Magdalából származott. A magdalai Mária – egy megszállott, beteg asszony volt, akiből Jézus kiűzte az ördögöket, szám szerint hetet (Lk 8,2), s aki ezután Jézus állandó kísérője lett. Ott állott a kereszt alatt is, egyike volt azoknak, akik eltemették a Mestert, és oly kiváltságos volt, hogy kétszeresen is tanúja lehetett a feltámadásnak (Mk 16,1–11; Jn 20,11–18).
Krisztus halála után Franciaországban, egy barlangba visszavonulva bűnbánó életet élt. A festészetben számos alakban örökítették meg életét.
Mária Magdolna napjához elsősorban időjósló hiedelem fűződik: sokfelé vélték úgy, hogy e napon esnie kell az esőnek, mert Magdolna siratja bűneit.
Néhol szokás volt a lányok hajából levágni egy keveset, hogy még hosszabbra nőjön. A levágott hajtincset jól el kellett azonban ásni, nehogy valaki rontásra használhassa.