Július 25 szt. Jakab és szt. Kristóf ünnepe

szt.Jakab   szt. Kristóf

Jakab Jézus leghűségesebb tanítványai közé tartozott…

Kristóf, a tizennégy segítő szent egyike sosemvolt személy…

 

JÚLIUS 25. JAKAB NAPJA

szt.Jakab

Jézus leghűségesebb tanítványai közé tartozott Jakab, aki a Genezáret tava mellett élő halásznak, Szent Zebedeusnak és Saloménak volt a fia, János apostolnak és evangelistának a bátyja. Heródes Kr. után 42-ben elfogatta és lefejeztette, minden előzetes eljárás nélkül. Szent István diakónus után ő volt az első aki vértanúhalált szenvedett Krisztusért.

Szent Jakab  a zarándokok, búcsújárók, utasemberek, hajósok, fűszerkereskedők, gyógyszerészek, kalaposok, szatócsok, valamint Spanyolországnak a védőszentje.

A Jakab-napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Székesfehérváron úgy vélték, hogy Jakab napján virágzik a hó, mert ha ilyenkor sok a felleg, akkor a télen sok hó lesz. Másutt a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak, a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert „ami gabona Jakabnapig kint marad, az kint is veszik” , sokfele úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát.

 

Kristóf, szt. Kristóftizennégy segítő szent egyike, a népies vallásosság talán legnépszerűbb alakja, sosemvolt személy.

Már a XVI. sz-ban ki akarták iktatni a vallásos naptárból, inkább pogány istenséghez való hasonlatossága miatt, de ez csak 1968-ban, a II Vatikáni zsinat alkalmával sikerült.

Még a középkorból eredő legenda szerint Kristóf kánaánita óriás, közel 6 méter.  A pogány Kristóf igen büszke volt dali termetére, karja erejére, s úgy érezte, nem szolgálhat akárkit ilyen adottságokkal; kijár neki a világ leghatalmasabb uralkodója, mint munkaadó gazda. Vándorútra kelt tehát, hogy megkeresse. Első gazdája, egy király azzal okozott csalódást, hogy félt az ördögtől. Kristófnak sem kellett több, beállott az ördög szolgálatába. Az ördög viszont azzal ábrándította ki, hogy egy út menti kereszt láttán szállt inába a bátorsága. Kristóf ekkor határozta el, hogy Krisztust fogja szolgálni. Egy remetétől kapta azt a tanácsot, hogy akkor érheti el leghamarább a célját, ha egy bizonyos veszedelmes folyón hordja-viszi át az embereket. Kristóf egy éjszaka egy kisgyermeket vitt át a megáradt folyón, akit minden lépéssel nehezebbnek érzett, s közben a víz is csodák csodájára egyre magasabbra emelkedett. Amikor szerencsésen kievickélt terhével a túlpartra, a gyermek fölfedte magát, mondván, ő Krisztus, és véle hordozója a világ terhét cipelte a vállain (görög Khrisztophórosz annyi mint: „Krisztushordozó”). Azt tanácsolta neki, hogy a történtek emlékezetéül ültesse el azt a száraz datolyapálmatörzset, amit botként használt. Kristóf úgy is cselekedett, és a pálmafa, mint Áron vagy József vesszeje, kihajtott és gyümölcsöt hozott. (Jankovics Marcell nyomán)

A nyugati művészet szinte minden esetben úgy ábrázolja Kristófot, amint  örvénylő vízben gyermeket visz a vállán.

Kristófot különböző céhek, közösségek is patrónusul tisztelték. Így elsősorban természetesen a vízenjárók, kivirágzott botja miatt a kertészek, gyümölcskereskedők, továbbá patikusok, kincskeresők, de leginkább mégis a vándoremberek, legújabban az autósok.