Katalin, azaz Alexandriai Szent Katalin vértanú († 305 táján), a középkornak alighanem legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a Virgines Capitales, továbbá a Tizennégy Segítőszent egyike. A görög eredetű szó jelentése: „tiszta, szeplőtelen”.

Katalin alakját, életét teljesen átszövi a legenda, amelyet verses alakban az Érsekújvári-kódex prózában pedig Pelbárt nyomán az Érdy-kódex örökített meg: élt Alexandriában egy pogány király, Costus, akinek nem volt gyermeke. Ezért szüntelen áldozott a bálványisteneknek, de hiába. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. A készülő szoborból csodálatosképpen feszület lett. Bevitték a pogány templomba, ahol a bálványok mind lehullottak. Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, a királyné megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta. Már tizenhárom éves korában kitűnt csodálatos okosságával, amelynek híre messze földre elterjedt.

Katalin keresztény hitéért halt mártírhalált . Egyik látomásában megjelent Jézus és eljegyezte. Mártírhalálakor ismét megjelent és megígérte, hogy mindazokat meghallgatja, akik menyasszonyához, Katalinhoz imádkoznak. Így vált Katalin a házasságra vágyó leányok védőszentjévé. Okossága miatt a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok szintén védőszentjükként tisztelték. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Megfélemlítésének eszköze, a  késes kerék miatt pedig a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, fazekasok tisztelték.
Napjához számos népszokás kötődik. A vízbe tett gyümölcság ha kizöldül karácsonyig, a leány közeli férjhezmenetelét jósolja. Az ágat katalinágnak, katalingallynak nevezik. A jóslás hatékonyságát úgy igyekeztek fokozni, hogy mezítláb mentek az ágért, különböző fákról metszették, lehetőleg lopott ágat vittek a szobába. Volt, aki minden ágnak fiúnevet adott, s amelyik elsőként virágzott ki, olyan nevű férjet várt. Ezen a napon a legények nem látogathatják a lányokat, de ezen a napon tudakozódhattak jövendőbelijük iránt. Például úgy, hogy lopott leányinget tettek a párnájuk alá, vagy egész nap böjtöltek abban reménykedve, hogy megálmodják a feleségüket. Katalin női dologtiltó nap, tilos volt a mosás, viszont volt ahol Katalinkor tyúkot vágtak, mert a hagyomány úgy tartja, hogy ahol ezt nem teszik meg, ott megdöglenek a tyúkok. Vörsön (Somogy) a nagylányok Katalinkor elkezdenek egy almát enni, de naponta csak egy harapást esznek belőle. Amikor az alma elfogy, megfigyelik, hogy milyen nevű férfival találkoznak először, olyan nevű lesz a férjük is.
A Katalin napi időjárásjóslás közismert: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont, ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog.”
Katalin napja közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, sok helyen tartottak Katalin-napi bált, utána azonban már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem lehetett tartani.