A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509–604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.
A Gergely-járás szokása országosan ismert volt. Célja elsődlegesen az adománygyűjtés volt – melyet sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek –, később áttevődött a hangsúly az iskolába való verbuválásra. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. A szokás azonban az idők folyamán egyszerűsödött. Az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval, pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dalolás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekek kedvet kapjanak a iskolába járásra. Beköszöntve a házakba rákérdeztek: van-e katona, ki Pallas táborába beáll? .Énekeltek, köszöntőket mondtak:
Kérem asszonyomat, adjon vagy két tojást
Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást.
A fekete, sárga, fehér és a suta
Tojjanak sokakat minden Gergely napra.
A nyárshordó nyársára a háziak szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Az adományt a tanítónak adták, aki rendszerint jó nagy rántottával meg is vendégelte őket.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely”, azaz előfordul, hogy ezen a napon havazik. Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való magok földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. A Bácskában,Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.