Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük.
A mai napon Boróka nyúlfarknyi meséjét közöljük Csenge illusztrációjával és Tekei Erika meseírónő hozzá fűzött soraival. Meglepetésként a MeseLes oldal felnőtt pályázóinak egyik hangos meséjét is meghallgathatjátok, Bujáki Lívia: Emil, mint közlekedési rendőr című meséjét. Jó olvasást, hallgatást!
A három alma
Egyszer egy gyümölcsös kertben volt egy almafa. Ezen a fán egyik évben csak három alma termett, egy ezüst, egy bronz, meg egy aranyalma.
Az ezüst- és bronz alma szépnek, különlegesnek érezte magát, mindig csak azon tanakodtak, hogy melyikük a szebb. Az aranyalma csak halgatott.
Egy napon az aranyalmát levették a fáról, elvitték egy különleges helyre, egy almakiállításra. A másik két almát pedig ládába tették és egy sötét pincébe kerültek. Ekkor jöttek rá, hogy nem kellett volna annyira dicsekedniük.
Ha az almákat le nem szedték volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Boróka (II)
Tekei Erika: Az arany nagyon sok kultúrában a legértékesebb nemesfém, a napfény, az isteni hatalom, a tartósság, az örökkévalóság jelképe. Az alma pedig a teljességet és a tudást jelképezi, a megismerés gyümölcse… és még nagyon, de nagyon sok mindent gondoltak az aranyról, ezüstről, bronzról meg erről az ízletes, egészséges gyümölcsről a különböző népek bölcselői, akikhez Boróka is csatlakozik icipici, kis meséjével. A mese szó valamikor régen példázatot jelentett egyébként, megtanította hallgatóit arra, hogyan kell, hogyan érdemes élni.
Hallgatni arany, beszélni ezüst – tartja egy bizonyára elég régi közmondás. Ez persze nem azt jelenti, hogy a beszéd értéktelen volna, hanem inkább azt, hogy tudnunk kell vagy érdemes megtanulnunk, mikor van itt a beszéd, és mikor a hallgatás, az elhallgatás ideje. Jól meg kell gondolni: miről, hogyan és kinek beszélünk.
Ha csupán dicsekvésre, önmagunk fényezésére használjuk a szavakat, azok bizony értéktelenekké válnak, bármilyen ezüstösen, bronzosan csengjenek is – tanulhatjuk meg Boróka kedves kis meséjéből.
