📚 Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük. [email protected]vagy [email protected]

🧐🧐🧐

Ma Bálint Cintia meséjét olvashatjátok, az illusztrációt Pop Csenge készítette. Gergely Edo meseíró így ír Cintia meséjéről: Kedves Cintia, valóban, soha nem bízhatjuk el teljesen magunkat, mert az élet is, mint a te meséd is, tele van váratlan eseményekkel. Igazi varázstörténet ez, érdemes folytatni, s újabb és újabb kalandokba belevinni Ferikét, biztos vagyok benne, hogy ügyesen fog boldogulni.

A varázsceruza  

Egyszer régen, nagyon régen, élt egy varázsló. Ez a varázsló bármilyen általános tárgyat át tudott varázsolni varázserejűvé.

    Egy nap a varázsló éppen egy újabb varázstrükköt próbált ki egy mindennapi kék ceruzán. A ceruzát az tette varázslatossá, hogy bármit rajzolt vele, az valóra vált.

    A varázsló jó dolgokra akarta használni a ceruzát. Este egy üvegkatulyába zárta. Másnap a király elkérte a varázsló ceruzáját, mivel a gonosz boszorka a palota felé tartott. A boszorkának végig az volt a terve, hogy annyira megijessze a királyt , hogy az elmeneküljön félelmében a palotából és ő uralkodhasson.

 A varázsló odaadta a királynak a ceruzát, s az nyomban bekerítette a palotát egy varázskerítessel, hogy tartsa távol a bajt.

    A gonosz boszorkány a palotához közeledett:

    – Hi, hi ,hi nemsokára a városnak új vezetője lesz !

    -Ki?- kérdezte a király.

    – Én!-válaszolta kárörvendően a boszorkány.

    – Micsoda ez?-kérdezte dühösen a boszorkány, miközben a varázskerítesbe ütközött.

    -Te boszorkány, ezt a varázsceruza tette, többet nem jöhetsz ide!-szólt a király elégedetten.

    -Majd este visszatérek, a varázslat nem tarthat öröké……-suttogta a boszorkány bosszúszomjasan.

    Szürkület után vissza is tért a palotához, s észrevette, hogy a varázslat hatása elmúlt. A boszorkány beosont a palotába. Ám éppen, amikor farkast akart varázsolni a király hálószobájába, észrevette a ceruzát, s ellopta azt.

    Reggel a király rohant a varázslóhoz a rossz hírrel:

    – Varázsló, nyisd ki az ajtót, a király vagyok!

    – Máris jövök. Jó reggelt!- szólt a varázsló.

    -Nincs semmi jó ebben a reggelben! A boszorka elrabolta a varázsceruzát.-mondta a király.

    -Ez egyáltalán nem jó hír.

    – És a legnagyobb félelmem az, hogy ma nem alhatok az ágyamban!-  aggodalmaskodott király.

    – Szóval a legnagyobb félelme az, hogy nem az ágyában fog aludni?- csodálkozott a varázsló.

    -Hááááát, igen. Szóval segít nekem ?

    -Ön parancsol , én a szolgája vagyok.

    -Köszönöm, most ha megbocsájt, visszamegyek a palotába , hogy csillapítsam le az őröket – mondta a király.

    A varázsló töprengett a terven. Aztán eszébe jutott a három bátor fia: Péter, a legnagyobbik, Sándor, a középső és Ferenc, akit úgy becéztek, hogy Ferike, mivel kicsi volt.

    A varazsló magához hívta három fiát, hogy mentsék meg a várost a boszorkánytól. A három fiú vállalta a küldetést. Útközben elővették a varázspálcájukat. Ahogy mentek, mendegéltek a boszorkával találkoztak. A legnagyobbik, Péter, szembeszállt vele. Sajnos, mire a pálcával varázsolni tudott volna, a boszorka békává változtatta.

    Sándor is megjárta, mint a testvére, mivel őt is békává varázsolta a boszorka. Ferike tarisznyájába tette testvéreit, s biztonságos helyre vitte őket, amíg ismét emberré változnak. Ám a  boszorkány rájuk talált :

    – Na, most megvagytok ! -mondta a kárörvendve.

    – Honnan vagy te olyan biztos benne? Lehet, hogy te vagy meg! -s ahogy ezt mondta, a legkisebbik fiú örökre száműzte a Trollok Országába a boszorkát.

    A ceruza pedig a fiúk kezében maradt, s ők biztonságos helyre rejtették. A király boldog volt és ugyanúgy a város lakói is.

    A boszorka lehet, hogy még mindig a Trollok Országában él, ha azóta meg nem halt.

    Itt a vége, fuss el véle , Trollok Országa mélyére!