📚 Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük. [email protected] vagy [email protected]
Szandi III. osztályos volt 2015-ben, mikor ezt a mesét írta, Csenge most rajzolt hozzá szép illusztrációt. Ráadásként a kolozsvári Báthory Lyceum középiskolás diákjai mondanak mesét, a Kaláka együttes pedig zenével szórakoztat e szép vakációs napon.
Az óriáspitypang története
Történt egyszer, nem is olyan rég, hogy nemcsak a Földön, de Tündérországba is beköszöntött a tavasz. A tündérek megkezdték a munkát: a domboldalon felébresztették a hóvirágot, csengettek a bokor alján szunyókáló ibolyának, bekopogtak a kertbe a jácintusnak meg a nárcisznak is. Ezután a mező felé vették útjukat. Meglepődtek, hogy egyetlen virág sem integet feléjük, csak a zöld fű zsendül. A fű között ki-kivillant ugyan a pitypang levele, de a virágoknak nyoma sem volt. Tavasztündér megfújta a varázssípját és azt a feladatot adta a tündéreknek, hogy makkhéjból készült kosárkáikból szórják be a pitypangok töveit varázsporral. Szépen, gondosan dolgoztak a tündérek. Egyszer csak nagy kiáltást hallottak: – Nézzétek, egy pitypangvirág kinyílott! De milyen óriási a virága! – Vajon ki tett rá ilyen sok varázsport?- tanakodtak a tündérek. -Csend! – lépett elő a Tavasztündér. Szeretném tudni, hogy ki a hibás! – Én voltam – lépett elő a legkisebb tündér. Kérlek , bocsássatok meg! Tudjátok, én még eddig nem hintettem varázsport sehova. Ügyetlen is voltam, mert a kosaram félrebillent, a sok varázspor éppen ráhullt egy pitypangra. – Megbocsájtunk – mondták egyszerre a tündérek. – Beláttad a hibádat,ez dicséretes.Ti is mindig mondjátok meg az igazat, ne hazudjatok, mert így sokkal jobb lesz mindenkinek – fejezte be a tündér. Aztán békésen folytatták a munkát. Eközben a pitypang boldogan lengette sárga fejét. Ő lett a mező dísze. A mező lakói Pityinek nevezték el. Jóságos volt, segítőkész, ezért mindenki kedvelte. Ahogy telt az idő, a pitypang virága egyre nőtt, s bár a többi pitypang is kinyílt,egyetlen virág se ért a nyomába. Így Pityi egyre beképzeltebb lett, azt hitte ő a főnök és parancsolgathat mindenkinek, kinevetheti a kisebbeket, kicsúfolhatja a gyengéket. Már senki se barátkozott vele, utálták a rossz magaviseletéért. Az égbolton az esőfelhők szomorúan nézték a hencegő pitypangot. -Milyen kár ezért a szép virágért! No, de én majd megtanítom kesztyűbe dudálni!-mondta az esőfelhő, s azzal összehívta a barátait és hatalmas víztömeget zúdított a mezőre. Pityi előbb örült az esőnek, még jobban kinyitotta a szirmait. A többi virág eközben inkább összezárta a szirmait, összehúzta magát, s várta az eső végét. Estére már az okoskodó pitypangnak úgy tele lett vízzel a feje, hogy a szára nem bírta tartani, és letört. Így ért véget az okoskodó pitypang élete.
Ráadásmese a mai napra a 77 Magyar Népmese kötetből válogatott és a kolozsvári Báthory István Lyceum középiskolás diákjai által elmondott mese – A rest macska
Egy kis zene is a Kaláka együttessel :