Továbbra is várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat a
[email protected] vagy [email protected] címekre! Korhatár nincs!

Meseszerdánkon Szélyes Nagy Gerzson bögözi (Hargita megye) kisdiák időutazásos meséjéhez ugyancsak székelyföldi, Agyagfalváról érkezett illusztrációt társítottunk. Jusztina tanító néni hangos mesével, az Alma együttes pedig énekkel szórakoztat e héten.

                                              Találkozásom Mátyás királlyal

  Valamikor réges régen, amikor még Mátyás király élt, az országa nem a restek hazája volt. Ott olyan idők jártak, hogy bizony mindenkinek meg kellett fogni a munka végét. Országának a határa fegyvercsörgéstől volt hangos, ezért se polgár, se katona, se nemes, se paraszt nem lophatta a napot, mert ha valaki ezt merte tenni a király halálos büntetést is kiadhatott. Estenként beöltözött álruhába és úgy járt kelt az ország népe között, hadd lássa minden rendben van-e a népével. Amint így járt kelt egyszer talált egy gyereket, akit Gerzsonkának hívtak, akinek volt egy Hilda névre hallgató komondora. A király látta  a fiún, hogy nagyon sovány, ezért a kutyájával együtt magához vette és a várába vitette. Úgy bánt vele mintha az édesapja lenne. Mire a fiú és a kutya nagyok lettek a király kitaníttatta mindenféle tudományok és művészetek csínjára-binjára. Arra számított, hogy a tanácsadójává teszi majd őt, ám Gerzson nem fogadta el ezt a tisztséget, hanem azt mondta : -Köszönöm királyom, ha azt akarja, hogy segítsek csak szóljon, mert én mindig őfelsége trónja mellett kelek, fekszem és állok szolgálatára! -Te nagyon jó gyerek vagy ezért szeretném, ha  a tanácsadóm lennél, látom  a kutyádat is kabalaként szereted, mindig gondoskodsz róla, hogy ételt és vizet kaphasson! Miféle rettenetes szüleid lehetnek, hogy ilyen értékes gyermeket elhagyjanak az úton? – szörnyülködött a király. Gerzson rövid hallgatás után elmesélte, hogy miként került az útjába Mátyás király kíséretének. Elmondta, hogy ezek a rettenetes szülők olyan jók, hogy az apja vette neki a kicsi kutyát, a mamája tortával édesgeti, aztán az édesanyja az Ételada nevet kapta tőle, mert az étel mindenféle formáját ő adja. De ő nem éhes, nem kell neki ez az étel, ezért elszökött otthonról.  Hogyan legyen egy ilyen gyermek a tanácsadó aki még a szüleivel sem bírta megértetni, hogy nem éhes? Azok meg csak azt látták, hogy nagyon sovány?A királynál is mindig  a lakomákon tele volt rakva az asztal roskadásig sültekkel. Ott mulatoztak az urak. Történt egyszer, hogy egy Gergő nevű juhászon nevettek egy vacsorán, mert a király nem hagyta, hogy kanalat tegyenek neki. Gerzson rettenetesen sajnálta, haragudott is a királyra ,hogy így megalázzák a szegény pásztort,de aztán csodálattal nézte, hogy is tudott ennyi buta nagyúr eszén túljárni? Gergőt megjutalmazta eszéért a király az urak kabátjával. Hűha, azzal jó sok juhot tud majd venni magának, no lám felviszi az Isten a dolgát a jónak!  Egyszer aztán valamiféle nád vagy sástól sajnálták a vizet az urak, amit séta közben láttak  a királlyal, no ugye megjárták megint, mert Mátyás király szépen a lábukat tetette bele egy dézsa borba s mondta: – Na urak vigadjatok!  Persze, hogy nem vidultak. Nahát, nem volt olyan nap míg ott voltam, hogy valami érdekes ne történt volna valakivel. Mondogatták is az udvarban, hogy királyunk nagy tudása már gyermekkorában megmutatkozott. Értett  a harcászathoz és fegyverforgatáshoz. Latinul, bolgárul, németül tudott társalogni. Na de kiváló nevelői is voltak: vitéz János Püspök, az ország egyik legműveltebb embere és más tudósok. Volt az udvarban egy Galeotto Martio nevű krónikás, az leírta egy rendben, hogy milyen volt Mátyás. Akkoriban nem volt fénykép, mobil,videó, hát a szót is le kellett írni. Aztán meg írni se tudott mindenki, de nem azért mert nem akart, azért mert a népnek nem kellett mindent tudni. Vele, ezzel a Galeottoval, hamar összebarátkoztam ezért szívesen olvastam írásait és úgy láttam, úgy ír ahogy a valóságnak megfelel. Idézem: ,, Mátyás király közepes erejű, férfias szépségű volt, haja vöröses árnyalatú, enyhén hullámos, sűrű és hosszan lecsüngő. Tekintete élénk, tűzben égő. Orcája piros, keze hosszú ujjú (csak a kisujját nem nyújtotta ki egészen) szóval inkább Mars, mint Vénusz szépségével ékes.” Úgy lett uralkodóvá, hogy László király halála után, 1458 telén a magyar köznemesség  a főurak akarata ellenére ugyan, de a 15 éves ifjút kikiáltotta királynak, mert a feldobott korona az ő fejére esett. Háromszor is. Örömujjongás zengett a Budai vár alatt a befagyott Duna jegén. Hunyadi Mátyás magabiztosan vette kezébe az ország kormányzását, hamarosan bebizonyította, hogy méltó a királyi trónra. Mindig gondosan ügyelt az illemre és betartatta az etikettet, csak egyetlen ember mondhatta meg az igazságot a szemébe és az az udvari bolondja volt, aki többet ért minden tanácsadójánál. Egy alkalommal újra vacsorára kellett készüljek és legcifrább ruhámat kerestem, hogy szépen nézzek ki. A legfinomabb parfümömet locsoltam  a nyakamra, kiskutyámnak  a fejére pedig masnit kötöttem. Megakadt a szemem a burkus király leányán s annak is a szeme  rajtam. Hej micsoda fekete szemek voltak! Amint rám nézett, huncutságot láttam benne, ez elpallja majd a pénzem, de nem tudtam ellenállni, hát elhívtam magamhoz. Jött is a leány az esti órában, szép volt  mint a gyémánt, s annyira kedves volt mint egy kiscica. El is vette az eszem, elcsalta egyetlen kabalám, hej oda  a becsület, oda minden kincsem!  Reggel mikor felkeltem, elindultam  a királyhoz, hát amint odaérek, és az ajtónálló szolgák beengedtek, látom, hogy a burkus király és Mátyás király között ott ül a leány s reám veti szemeit. No, földbe gyökerezett nekem a lábam!  -Felséges királyom életem, halálom kezedbe ajánlom egyetlen fehér kincsem elcseréltem az éjjel egy fekete gyémántra!  Hej volt nagy öröm, kacagás ‘sze fogadást kötöttek arra, hogy hazudni fogok-e! S ím engem nem vitt reá  a lélek. Ezért bőven megjutalmaztak, hozzám adták a királyleányt feleségül s a fél királyságukat amit feltettek a fogadásba. Hajjaj rögtön magamhoz szállíttattam a szörnyűnek mondott szüleim akik már beleőszültek a nagy utánam való bánkódásba. Szóltam nekik, hogy lehet rendelni a tortát és a sok ételt, mert lakodalom lesz a mi utcánkban. Végül, hogy így kiálltam a próbát tanácsadás helyett a krónika írásra  adtam a fejem. Végig csodálhattam legendás királyunk  tetteit és méltó módon jegyezhettem le azokat a legszebb könyvlapokra. Ezeket a Corvinákat ma is csodálattal nézik a látogatók, a király tetteit pedig legendaként emlegetik, mert meghalt Mátyás s bizony oda  az igazság! Leírtam azt is, hogy bölcs törvényeivel az adófizetést nemcsak a nép, hanem a nemesség kötelességévé is tette, a megnövekedett bevételből pedig országát a legerősebb nemzetek sorába emelte. Uralmának támasza a fekete sereg igen jól képzett katonákból állt, budai várának könyvtára és csillagvizsgálója messze földön híres volt. Udvarában gyakran vendégeskedtek neves tudósok, írók, művészek. Mátyás, Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet második fia Kolozsváron született 1443 február 23-án.  Én 2008 február 23-án születtem. Ez valamit jelent úgy gondolom, 565 évvel később születtem ugyanezen a napon. Orrom nem hosszú, de sovány vagyok én is, a lakomákat szeretem, de nem az evésért. Kedvelem a művészeteket és a nyelveket, édesanyám szerint nagyon szívesen és könnyen tanulom és ennek a pályázatnak segítségével megvilágosodott bennem az, hogy lám, ugyanaz nap születtem a nagy királlyal, bár lehetnék én a mai világ Mátyása!

Most hallgassátok meg Jusztina tanító néni meséjét:

Az Alma együttes ma a szuperkukákról énekel: