📚 Minden hétre két mese! 📚 Továbbra is várjuk meséiteket a
[email protected] vagy [email protected] címekre! Ha ügyes mesét írtok, bekerül a jövőre megjelenő könyvbe is. Korhatár nincs!

Ma Gréczi János László, ifjú bagosi meseírónk meséje mellé Bede Anna Eszter rajzát közöljük, majd „Mesél a rendőr” és muzsikál a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákzenekara.

Találkozásom Mátyás királlyal

   Egyik este, amikor épp elaludni próbáltam, az ágyam hirtelen felemelkedett, s mint Aladdinnal a szőnyege, úgy repült el velem, nem csak egy másik helyre, de egy másik időbe is.     Lassan ismertem fel a helyszínt, de miután az ágyam leereszkedett egy erdő szélén, lassan tovalopakodtam a mezőn sorakozó sátrak felé, s meghallva a beszélgető katonákat, mindjárt rájöttem, hogy a fekete seregben vagyok, s Mátyás király épp Bécs büszke várát ostromolja egy esztendőnyi csatározás után, amit a következő nap sikerült is bevenni.     Az ostrom után én is jelentkeztem apródnak Mátyás mellé. Budán, szabad idejében mind megtanította azokat a  kardvívó-cseleket, amiket bátyjától tanult ő is, olyan idős korában, amilyen én voltam.  Eltartott hónapokig, mire megtanultam az összes cselt. Egyszer kilovagoltunk az erdőre, és még jó, hogy Mátyás király hozta a kardját, mert hirtelen összetalálkoztunk egy óriási medvével. Mátyás egykettőre leterítette, de otthagytuk egy fa alatt letakarva a tetemet. Visszamentünk Budára, hogy elhívjuk a mészárost az állatvivő szekerével.   Mikor odaértünk a fához, ahol a medvét hagytuk, csak a hűlt helyét nézegettük. Az onnan induló nyomokból kilátszott, hogy valaki elhúzta. Követni kezdtük a nyomokat. Mentünk, mentünk, míg csak ránk nem esteledett. Tábort vertünk egy nagy fa alá, tüzet gyújtottunk, s elkezdtük sütni a szalonnát, amit a szakács tett útravalónak. Evés után Mátyásnak megeredt a nyelve: – Halljátok-e, elmesélek nektek egy történetet. Nemrég szegény ruhát öltöttem és elindultam, hogy lássam, hogyan él a népem. Hamar rám esteledett, pont mi ma, de szerencsére megláttam egy kovácsműhelyt. Bent még dolgozott a mester, de kérdeztem tőle: -Hallja kend, tudna-e adni szállást és valami ételt egy szegény utazónak? -Ahol kettőnek jut, ott a harmadik se éhezik!-válaszolta a kovács -Mi a neve és mit dolgozik? -Budán én vagyok Mátyás kovács! De látom kendnek is van itt elég sok szerszáma. Ha Budán jár a vásárban legközelebb, nézzen be hozzám! Hamarosan nyugovóra tértünk, de amint reggeledett, nekiálltam a házigazdának segíteni a műhelyben. Munka után a kovács elküldte a feleségét a kocsmába borért. -De nincsen több pénzünk! -szólt oda a feleség. -Akkor vidd el a kabátomat zálogba!-mondta a kovács. -De kendnek nincsen más kabátja! -Az nem baj, de valami innivalóval csak meg kell kínálni a segédemet, ne vigye rossz híremet a királyi udvarba. – Ha nem adnak kabátért, adnak majd zekéért, itt a tűz mellett úgy is mindig melegem van. A felesége hamar megfordult, s búcsúzóra csak ittunk egy pohárral. Egyszer eljött Budára a kovács, a strázsák bevezették hozzám, még akkor is ki volt kerekedve a szeme a meglepetéstől, pláne, hogy meglátta, amint a nagyurakkal ebédelünk. Üdvözlés után nekiadtam egy kabátomat, majd az urakhoz szóltam: -Urak, ha nekem volt fölös holmim, akkor kendteknek is kell legyen!! Mit volt mit tenni, a nagyurak is odaadták a kovácsnak a kabátjaikat. Felpakolva indult haza a kovács, miután eladta a drága kabátokat, köpönyegeket, az összegyűlt pénzből meg tudta adni az adósságát.    Úgy hallottam, azóta is tiszetsségesen él, mint kovács. – No, de már késő van, ideje lenne lefeküdni! Hajnalban újra a nyomot követtük tovább. Nem messze megláttunk egy kis házikót az erdő közepén. A medve a bejárat előtt, de a tettes sehol.   Mátyás megszólalt: -Na, mészáros uram, felrakhatjuk a medvét a szekérre, otthon nyúzza le, s készíttesse ki a bundáját! Elindultunk haza felé. Amikor megérkeztünk, nagy lakomát rendeztünk. Akkor érkezett meg külországi útjáról a királyné. Mátyás király bemutatott neki: -János úr, ő itt a feleségem, Beátrix királyné! Ebben a pillanatban érkezett meg a bundaszűcs a medvebőrrel: -Felség, elkészűlt a bunda! -János úr, ez a bunda a magáé, és tegye a zsebébe ezt az ezer aranyat is! -szólt hozzám Mátyás. -Nagyon szépen köszönöm, de most már itt az ideje, hogy haza menjek. -Jó utat, János úr! – Isten áldja, királyom!

A hazaút már annyira homályos, ködbe veszőnek tűnt….de reggelre kelve a párnámon épp rámkacsintott a kedvenc plüssmacim, s a kebelemből kiszedtem egy aranyszínűre száradt babérlevelet. Vajon milyen szél fújhatta rám???