Meseszerda: Palkó és a királylány ékszerei

📚 Minden hétre két mese! 📚 Továbbra is várjuk meséiteket a
[email protected] vagy [email protected] címekre! Ha ügyes mesét írtok, bekerül a jövőre megjelenő könyvbe is. Korhatár nincs!

Meseszerdánkon a szilágybagosi Ghile Angéla meséjét közöljük, amelyet Demény Péter szépen végiggondoltnak, ügyesnek értékelt, Pop Csenge pedig szép illusztrációt készített hozzá. Sütő András meséjét a Tapsifületlenné vált Tapsifülesről Rózsa néni olvassa fel, utána pedig egy kis játék következhet.

Palkó és a királylány ékszerei

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Palkó nevű fiú. Palkó már nagyobbacska volt, amikor egyszer elhatározta, hogy elmegy szerencsét próbálni. Másnap el is indult.     Ment, mendegélt, egyszer csak elért egy folyóhoz, ami elég mélynek tűnt, nem szeretett volna beleesni, főleg, hogy egy nagy krokodil is benne tanyázott. Rövid nézelődés után a távolban megpillantott egy pallót. Odaérve könnyedén átballagott rajta, s ott a túlparton oly szerencse érte, hogy egy földön heverő gazdátlan varázspálcában megbotlott. Miután felvette Palkó, hármat lebbentett vele, s abban a szempillantásban egy gyönyörű vízesésnél találta magát. Azt is észrevette, hogy a vízesés mögött egy barlang van, úgy döntött, hogy odabent meghúzza magát éjszakára. Reggel, amint felébredt továbbindult. Néhány perc múlva beért egy szép erdőbe. A közepébe érve megpillantott egy kis házikót, úgy döntött, hogy megnézi ki lakik a házikóban. Bekopogott. Egy lány nyitotta ki az ajtót, Palkó köszönt neki és útbaigazítást kért tőle, hogyan jutna ki a rengetegből. A lány szívesen segített neki, kivezette az erdő szélére. Ott haladt el egy út, erre szokott elhaladni a királylány hintója is a reggeli kocsikázáskor.    Palkó észrevette, hogy valami közeleg, ami nem is volt más, mint a királylány hintója. A hintó megállt, Palkót felvették, egyenesen odaültették a királylány mellé. A palotába érve szép ruhákba öltöztették, s a szolgálók a király elé vezették. A király elmondta, hogy egy varjú ellopta a királylány kedvenc nyakláncát és a koronáját. A király megígérte, hogy ha visszahozza ezeket, bőséges jutalmat kap.   Palkó fogadkozott, hogy bármi áron, de visszahozza az ékszereket. Másnap útnak is indult. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy öregasszonnyal, aki a patakban mosott. Palkó felajánlotta segítségét, s így a sok ruha hamar tiszta lett. Hálából a nénike adott neki egy varázstollat, ami bármire megadta az embernek a választ, ha a füle mellé tette. Megköszönte, s ezzel továbbindult. Útja közben egy kislány jött vele szembe, aki egy nagy kosárnyi rózsát árult. Palkó vett tőle egy csokorra valót és továbbment. Hamarosan elért az Óperenciás tengerhez, a parton talált fát, meg egy-két szerszámot amikkel hajót épített. A hajót megrakta élelemmel, majd elhajózott a tenger túlpartjáig. Amint kikötött egy ember toppant elé, aki nem volt más, mint a gonosz varjú. Megkérdezte Palkót: -Te meg ki vagy? Nem láttalak ezen a környéken.   -Én Palkó vagyok, s egy gonosz varjút keresek, aki ellopta a hercegnő kedvenc nyakláncát és koronáját. Te ki vagy?   -Az most nem fontos, de te hogyan szeretnéd visszaszerezni attól a varjútól az ékszereket? – Az eszemmel. – felelte Palkó. -Ilyet se hallottam még , – nevetett az ember – hogy valaki az eszére bízzon ilyen dolgokat! -Márpedig én így fogom a varjút legyőzni! Az ember továbbállt, Palkó pedig folytatta az útját. Lassan esteledni kezdett, menedék után nézelődve észrevett egy házat, ahova éjszakára be is kérezkedett.  A házikóban egy asszony lakott két lányával, akik szívesen fogadták. Reggel korán  továbbállt.  A távolban látszó hegyek felé indult. Miközben már mászott felfelé, meglátott egy kardot, ami kiállt a hegyoldalból. Kihúzta, gondolta, hogy hasznára lehet még a fegyver. Addig mászott és mászott, amíg fel nem ért a hegy legtetejére. Onnan már látszott a bűvös varjú kastélya.  A varjú már messziről meglátta, hogy ki jön, felrepült. Palkó utána kiáltott:   -Te gonosz varjú, add vissza az ékszereket! De a madár csúfolódva felnevett. -Min nevetsz? – kérdezte a fiú.   -Hát rajtad, csak nem hitted, hogy olyan könnyen visszaadom az ékszereket! Alkut ajánlok, ha kitalálod a kérdésemre a választ, megkapod a nyakláncot, ha pedig elhozod a torony tetejére tűzött zászlót, akkor tied lehet a korona is.     Palkó beleegyezett. A varjú már mondta is a kérdést, de akár százat is feltehetett volna, az öregasszonytól kapott mindentudó tollal egyből tudta a választ a fiú. Megkapta a láncot, már csak a zászlót kellett lehoznia a torony tetejéről. Addig gondolkodott, míg észbe nem kapott, hogy van neki egy varázspálcája is. Néhányat suhintott vele, s a zászló már a kezében is volt.    Erre a varjú mérgében nekirontott Palkónak, de ő a kardját gyorsan előrántotta, s végzett vele. Boldogan indult vissza a királyhoz. Odaadta az ékszereket, meg a még mindig virító csokor rózsát a királylánynak, s a király, ahogy igérte, bőségesen megjutalmazta.     Palkó azóta is boldogan él, ha meg nem halt.

Gergely Edó értékelése: Kedves Angéla, pontosan tudod, hogy minden dolgunk, amink csak van, a mi varázseszközünk, ha tudjuk a rendeltetésüket és merjük is használni azokat. Az a gyanúm, hogy a füled mellé tűzött toll súg neked. Mindig hallgass rá, és írj még ilyen meséket a varázstolladdal.

Pop Csenge Natália – Palkó és a királylány ékszerei

Sütő András mesesorozatának első meséjét olvasom fel nektek:

Egy kis buborék-játék:

https://egyszervolt.hu/jatek/buborek2017.html