Meseszombat: A Minotaurusz-kincse

Köszöntünk ismét meseszombaton, legendás mesékkel. Ezúttal egy kolozsvári, a mese írásakor VII. osztályos diáklány, Fábián Timea Nikolett meséjét közöljük, Gergely Edó írónő értékelésével. Hangos mesét Tekei Erika mond el nektek az általa szerkesztett mesekönyvből, majd pedig a Libavonat zenekar muzsikál.

 


A Minotaurusz-kincse     

                                                                          

Történt, hogy újabb állatok  végezték el az Állati-Tudományos egyetemet. Közülük kiemelnék két barátot, akik elválaszthatatlanok voltak. Az egyikük egy fehér tigris, akit Csíkosnak és egy oroszlán, akit Leónak neveztek. Az ösztöndíjból elutaztak Egyiptomba. – Hát tesó, ez valami gyönyörű – kezdte Csíkos. – Naná. Gyere nézzük meg azt a piramist – mutatott egy irányba Leó. A piramis ki volt fáklyázva, de egy kiálló csempe mégis elkerülte figyelmüket. Zuhanás, majd egy mély üregben találták magukat. A falon ez állt :             ,,Elektromos villám és tűz E két rémség innen most elűz.               Csapdába estél? Ez a te bajod,               Mert e két rémség fel kell, hogy faljon. “ – Milyen két rémség? – kérdezte Leó. – Azt hiszem sárkányok – felelte Csíkos. Azt hallottam róluk, hogy ha adsz nekik halat akkor megszeretnek. Milyen kaja van nálunk?             – Hús… hal! Ezaz. Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy a sárkányok előjöjjenek. Megetették őket, majd kiszálltak a veremből. – Hadd köszönjük meg nektek – kezdte Villám, az elektromos sárkány.          – Mostantól ti vagytok a gazdáink – jelentette ki Tüzes.   – Jó -mondta Leó – Tudtok valami jó legendát?             – Hát …-mondta Villám – Igen. Réges-régen az Állatóniai Egyiptomba betévedt egy minotaurusz (felső teste bika, az alsó ember). Mivel az itt élőknek nem tetszett a folytonos fosztogatás, az állatóniaiak sárkányhátra pattanva végeztek a monstrummal. Akkoriban mi sárkányok Szent állatok voltunk.  – A kinccsel mi lett ? – érdeklődött Csíkos.     – Nem lehet tudni hol van, de az itteniek még mindig gondolkodnak az utolsó szavain ,,Tímzsoko meert “, de nem ismertek, sőt nem is hallottak semmiféle Tímzsokoról, aki valamit mert – mesélte Tüzes.             – Nagyon érdekes. Hmmmmm… – gondolkodtak az állatok hangosan.             – Mit mondtál meert nem inkább terem? -ötlötte ki Leó. – Milyen termek vannak itt – kapta elő Csíkos táblagépjét, hogy megkeresse. -Nagy- , Tan- , hmmm… Azt hiszem megvan a Mítoszok terme. Elvisztek oda? – Miért ne, másfél napnyi repülés az út – felelte Villám. – Mire vártok? Indulás!!!!!!!! – ezzel Leó felugrott Tüzesre, majd ezt követve Csíkos is  felszállt Villámra. Még szerencse, hogy velük voltak a sárkányok, mert a Mítoszok termébe, csak mitológiai állat kíséretében lehet bejutni. A terem persze egy piramisban volt. Lassan mindjárt ott is vannak. Szép íves repülés kíséretében leszálltak a piramis elé. A sárkányok óvatosan lángot bocsátottak az ajtóra, majd az rejtélyesen felemelkedett. Benn a teremben rengeteg, mitológiai  lényeket ábrázoló szobrot lehetett megcsodálni. Mindegyik szobor előtt egy tábla található, amin a lény neve virít . – Abaaszi (ogre), abada (kétszarvú unikornis), baziliszkusz, farkasember, griff, halkentaur, kentaur, mantikór, nyúltilop, ördög, troll, vámpír … – olvasták. A hátsó falon ismét felirat:             ,,Válassz, de fontold meg döntésed!“ – Figyelj Csíkos én … úgy gondolom, hogy maradjunk a sárkányoknál – mondta Leó. – Szerintem is. Figyelj csak, mi az ott a sarokban? –mutatott egy irányba Csíkos. – Azzal lehet feléleszteni a választott lény szobrát –felelte Villám. – Majd annak a helyén van egy járat, de a többiről nem tudunk semmit. Miután felélesztették a sárkányt és kíséretében lementek a járaton, egy kisebb terembe értek, ahol két derékig érő oszlopot pillantottak meg. – Most melyiket – mutatott Leó egy aranyozott késre meg egy kő sisakra. – Hmmmmmm… – Hát van egy olyan közmondás – kezdte Csíkos, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet, szerintem akkor vedd el kérlek Leó a sisakot és tedd fel a sárkány király fejére. Leó szót fogadott és teljesítette barátja kérését. Amikor a sárkány fejére került a sisak a szeme elkezdett izzani, majd hirtelen megnyílt egy ajtó és a mögött annyi kincs, mit állati szem eddig nem is látott. Megtömtek egy zsákot azzal a feltétellel, hogy restaurálják a Minotaurusz szobrát, és bizonyítsák be az állatoknak, hogy a sárkányok nem olyan veszedelmesek, mint amilyennek látszanak. Jó , de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy barátokat, ne külső alapján szerezz és ha döntöttél oszd meg velük bizalmadat. 

Gergely Edó: Kedves Tiniky, izgalmas történeted olyan, mint egy film forgatókönyve, csak úgy pörögtek a képek a szemem előtt, miközben olvastam. Érdemes minden gondolatot leírni, mert néhol az olvasónak kell kitalálni, hogy te mire gondoltál, és utólag kiegészíteni. Írd le mindazt, ahogyan látod magad előtt a képet, a történeted, jó részletgazdagon, aztán, ha valami pluszban van, utólag ki lehet hagyni. Lehet, hogy érdemes lenne képregényt írnod, vagy valóban, kisfilmhez forgatókönyvet. Biztosan vannak ilyen iskolák, ahol ezt tanítják, érdemes utánanézned. Gratulálok.

Továbbra is várjuk meséiteket a
[email protected] vagy [email protected] címekre! Ha ügyes mesét írtok, bekerül a jövőre megjelenő könyvben is. Korhatár nincs!

Tekei Erika olvasnivalót ajánl és ízelítőül elmond két mondát nektek:

A Szent Anna-tóhoz kapcsolódó két mondát mesélek most.A könyvben, amelyet olvasásra ajánlok, és a borítójáról készült fotót is mellékelem, tíz monda jelent meg, köztük ez a kettő is. A címe:Erdélyi magyar mondák álogatta és szerkesztette: Tekei Erika A rajzok és a könyvborító Fábián Gabriella textilművész és könyvillusztrátor munkái Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely Első kiadás: 2016. Második, átdolgozott kiadás: 2018. A válogatás Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág című könyve, Orbán Balázs: A Székelyföld leírása című könyve, valamint saját gyűjtéseim alapján készült.