Meseszombat : Az umpalumpák

📚 Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük. [email protected] vagy [email protected]

Pop Csenge : Az Umpalumpák

Gazdag mesehétvégét ígérünk ezen a héten is olvasóinknak, hallgatóinknak. A 2015-ös meseíró-pályázatra érkezett az akkor V. osztályos Szilvi meséje az Umpalumpákról. Tekei Erika e kiegészítést fűzte a meséhez:

Roald Dahl ifjúsági regényében, valamint a könyv alapján készült Charlie és a csokigyár című kalandfilm képzeletbeli világában az umpa-lumpák, a híres csokoládégyáros Willy Wonka apró termetű munkásai. A különleges gyártulajdonos azt meséli a gyárába látogató gyerekeknek és azok szüleinek, hogy a kicsi kis lényeket Lumpaföldről hozta magával, amikor egzotikus ízeket keresve a világot járta. Sűrű és veszélyekkel teli őserdőben talált rájuk, és gömb alakú házaikat nem a földre, hanem a fák ágai közé építették, így védekeztek a ragadozók ellen. A primitív törzsekhez hasonlóan öltöztek és éltek, általában zöldhernyót ettek, de legeslegjobban a kakaóbabot szerették, és mivel ritkán jutottak hozzá, egyenesen istenítették – azért mentek vele és dolgoztak szívesen a csokigyárában, mert a kakaóbab a csokoládé alapanyaga. Szilvi meséjében nem Picur Charlie, hanem Marci találkozik és barátkozik össze az umpalumpákkal, akik ugyanúgy kicsikék, és a sűrű erdő magas fáira építik házaikat. Bölcs vezetőjük nem úgy néz ki, mint a könyvben vagy a kalandfilmben, ahol mindkét szeme és keze megvolt, és három láb helyett ugyanúgy kettő volt neki is, mint bárki másnak. Az umpalumpák nem akarnak Marcival menni, félnek az emberektől, akik különböző vizsgálatokat végeznének rajtuk. Szilvi meséjének főhőse az édesapja álmát akarja megvalósítani. Az álmaink, a vágyaink néha egészen titokzatosak, akkor sem szívesen osztjuk meg őket bárkivel, ha már teljesültek. Marci is titokban tartotta az umpalumpákkal való találkozást, valószínűleg csak Szilvinek mesélt róla, de az is lehet, hogy őt kérte meg, írja meg helyette ezt a történetet, hiszen az ötödikes kislányt nem köti az ígéret, és azt meg úgysem árulhatja el senkinek, hol is élnek ezek a különleges kis lények. Itt következik tehát a Szilvi meséje.

AZ UMPALUMPÁK

           Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon kíváncsi kisfiú, akit úgy hívtak, hogy Marci. Neki az apukája egy felfedező volt, aki mindig úton volt. Egy nap sajnos elhunyt. Ekkor Marci megfogadta azt, hogy az apukája álmát megvalósítja. Ami az volt, hogy egy más emberfajt felfedezzen. Hamarosan el is döntötte azt, hogy július 21-én elindul. Végre el is jött az a nap, amikor becsomagolta kis hátizsákját s nekiindult a nagy útnak. Ment-mendegélt addig, amíg elért egy nagy, sűrű erdőbe. Ott már kicsit aggódott amiatt, hogy majd hogy fog kijutni, ha bemegy? Gondolkodott és egy vagy két perc múlva bement az erdőbe. Bent észrevett valami különleges apró lábnyomokat, amiket elkezdett követni. Sok ideig követte a lábnyomokat, s ezért nagyon de nagyon megéhezett. Leült egy magas fa alá és elővett a hátizsákjából egy szendvicset. Azt hamar megette s továbbment. Útközben meghallott egy furcsa hangot. Elővette a bicskáját és óvatosan lépdelve, lassan elindult. Hirtelen eléje ugrik egy picike  kis ember és azt kérdi tőle: — ki vagy te és mit akarsz itt az Umpalumpák területén? – Én Marci vagyok, mondta, és kinek a területén állok? – Az Umpalumpák területén – válaszolta az umpalumpa. – Igen? Nem is tudtam. Elmagyaráznád nekem mi az az Umpalumpa? — Ha tudsz titkot tartani, akkor igen, de gyere be a falunkba s majd ott mondom meg neked – válaszolt. – Rendben. De ugye nincs messze? – Nincs, itt van közel, csak kövess. Marci csak ment az Umpalumpa után és azon gondolkodott, hogy vajon mennyi umpalumpa él itt? Nemsokára oda is értek a faluba. Ott a házak nem a földön, hanem a fákon voltak. Ez a falu óriási nagy volt. Nem falunak, hanem városnak kellett volna nevezni. – Hát megérkeztünk. Most bevezetlek a bölcs Umpalumpához. Mikor meglátta, nyomban tátva maradt a szája. Mivel a bölcs umpalumpának hiányzott az egyik szeme és az egyik keze. De viszont volt neki pluszban egy lába… Miután jól megfigyelte így szólt: – Helló! Mit szeretnél tudni rólunk? – Azt szeretném tudni, hogy ti egy más emberi faj vagytok? – Igen, de te ezt titokban kell tartsd,  mert ha a rendes emberek tudnák, hogy mi létezünk, különböző vizsgálatokat végeznének rajtunk. Remélem, hogy benned megbízhatunk. Hát persze – válaszolt Marci. Marci rájött arra, hogy nem muszáj mindenkinek tudnia a különleges emberekről, mert már az is elég, hogy az apja büszke lett volna rá. Így hát a következőt mondta: -Nem mondok senkinek semmit, csak mutassátok meg a kiutat az erdőből. Az umpalumpák kivezették Marcit az erdőből és elbúcsúztak tőle. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj végére!

Gergely Edó ezt üzente Szilvinek:  Kedves Szilvi, most már Marcit nem lehet megállítani, elindult a felfedezők útján, innen már nincs visszaút. Meg kell írnod a további kalandjait is, hogy tanuljunk tőle mást is, nem csak titoktartást. Köszönöm szépen. Írj még nekünk mesét, meseregényt.

Demény Péter is jónak tartotta az ötletet és javasolta a történet folytatását.

Mai hangos mesét ismét Tekei Erikától hallhattok, aki rövid ismertetőt i küldött a könyvről, amelyből olvas: A Cimbora-mesék állatokról című könyv 2019-ben jelent meg a Kreatív Könyvkiadó gondozásában. A meséket válogatta és átdolgozta: Tekei Erika, Illusztrációk és borítóterv: Enyedi Ráhel. Néhány szó még erről a könyvről: a Cimbora folyóirat, az első romániai magyar gyermeklap 1922 és 1929 között jelent meg. A főszerkesztője Benedek Elek meseíró volt. A Cimborában általa közzétett állatmesékből nyújt válogatást ez a mesekönyv.

https://soundcloud.com/rozsa-szeman/benedeke-kie-a-bunda

Hogy a zenét se mellőzzük, meghallgathatjátok Balázs Imre József költőt, aki saját versét zenésítette meg és énekli:
https://www.facebook.com/watch/?v=367387944177265