Meseszombat a Báthory Napokon : ma egy lengyel Báthory mondával ismerkedhettek Csordás Gábor fordításában, majd Jusztina néni mesél és egy kis szójátékkal is szórakoztatunk.

Lengyel monda: Báthory István vadászata

A mai Lengyelországban, a Wartába ömlő Topiela patak partján áll Wiszin ősi falva, amelyik állítólag még a grunwaldi csatára is emlékezik. Ebben a faluban hajdanában díszes kastély állott, a gazdag Gurowszki nemzetség tulajdona. A környéket időtlen idők óta vadban gazdag erdőségek borították. Báthory István uralkodása idején a falu és a kastély gazdája Melchior Gurowszki volt. Egy őszön a király urunk vendégségbe ment az érsekhez, Wiszin közelébe.  Gurowszki ezt meghallván vadászatra invitálta az előkelő vendéget, tudván, hogy Báthory szenvedélyes vadász. Néhány nap se tellett belé, a király lovagjai kíséretében megérkezett Wiszinbe. Gurowszki úr meg a lánya, Agnieszka kenyérrel és sóval köszöntötték a kastély kapujában, ahogy illik és szerény szavakkal ebédre hívták. Valójában pompás lakomát tálaltak fel, nagyszerűsége magát a királyt is álmélkodásra késztette. A legnagyobb tetszést mégis az ebédlőben felállított szökőkút aratta, amelyből víz helyett különféle italok buzogtak: tokaji, burgundi, a legkiválóbb talján és rajnai borok. A kastélyt övező deszkabélésű csatornában ugyancsak bor csergedezett. Nem csoda, hogy mindenkinek fényes kedve támadt, vége-hossza nem volt az éljenzésnek, a pohárköszöntőknek késő éjszakáig. Másnap, alig hajnalodott, a vendégek elindultak vadászni a közeli erdőségbe. Élükön István király . lovagolt udvaroncai, házigazdája és annak leánya, Agnieszka kíséretében. A vadászat pompásan kezdődött, a király ugyanis leterített egy hatalmas medvét. A nekibuzdult vadászok egy jókora követ gördítettek arra a helyre, ahol az állat összeesett. A sziklát el is nevezték  „a mackó sírköve”-nek. Ez a szikla évszázadokra a környékbeli vadászok zarándokhelyévé vált, és ha a németek egy útépítés miatt a levegőbe nem röpítették volna, bizonyára ma is ugyanazon a helyen heverne, ahol István király jól célzott lövése után a medve felbukfencezett. Ám nem minden végződik jól, ami jól kezdődik. Így történt ezzel a vadászattal is. A királyi vadászmester már éppen a kürtjébe akart fújni, hogy a vadászat végét jelezze, amikor az agarak egész csordányi szarvast ugrasztottak fel. Fejetlen lövöldözés kezdődött. Egy daliás bika felágaskodott, majd mintha villám sújtotta volna, orrát a smaragdszín mohába fúrta. Hirtelen rémült sikoly hasította át a levegőt. Egy figyelmetlen vadász – hiszen az éjszaka igencsak soká mulattak – elvétett egy menekülő őzet és halálosan megsebesítette Gurowski lányát. A királyi sebmester nyomban kezelésbe vette a sebesültet. A lövés azonban súlyos volt, közvetlenül a szív felett haladt el. Az imént még vidám zsibongás gyászos komorsággá változott. A kocsi után lépkedve lassan, mint valami gyászmenet indultak hazafele.   Agnieszka a királyi seborvos minden erőfeszítése ellenére sem nyerte vissza eszméletét és három nap múlva, már Báthory távozása után, belehalt a vérveszteségbe. Sok víz folyt le azóta a Wartán, rommá vált a wiszniai kastély is. De a romok között ott bolyong ma is a „vezeklő”  grófkisasszony hallgatag árnya. Ez a kísértet azonban szelíd és ártalmatlan, hiszen – ahogy a környék parasztjai mondják – nem csal tévútra, nem lök ingoványba, nem háborgat senkit, csupán panaszos jajszóval idézi fel a múltat és emlékezik. /Csordás István/

Hogy hívják?

– …. a borostás papot?
– Szőrzetes.
– …. a tréfás kávéfőzőt?
– Mokkamester – …. az átlátszó kutyát?
– Nejlon tacskó.
– …. a német jeges macit?
– Dermedve.
– …. a törött lábú cigányt?
– Gipszi. – …. a félénk tolltartót?
– Attól tartó…
– …. a görög kifőzde tulajdonost?
– Abrosz Tisztakosz – …. a kövér indiánt?
– Gömbvillám.
– …. a bolond indiánt?
– Golyóstoll.
– …. a lassú, de mégis dolgozni akaró indiánt?
– Igyek szem.