📚 Minden hétre két mese! 📚 ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️ Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni? Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen a rajzzal együtt közöljük. [email protected] vagy [email protected]
A 2015-ös mesepályázatra küldte be Claudia az alábbi mesét és maga rajzolta a képet is hozzá. Demény Péter író remeknek tartja, Gergely Edó írónő pedig ezt üzeni Claudiának: Kedves Klaudia, remélem, soha nem hagyod abba a meseírást. Köszönöm neked ezt a mindenséges világot, ahol mindennek és mindenkinek jut hely, sőt, mindenkinek megvan a pontos helye és rendeltetése. Köszönöm szépen neked ezt a tiszta, pontos, gyönyörű mesét. Minden szó a helyén van benne. A Tekei Erikaértékelését a mese végén olvashatjátok. Ráadásnak ma egy portugál népmesét hallgathattok meg és folytatjuk a Játék és tánc 10 percben sorozatot is. Kellemes hétvégét!
FIRKA MEG A KÖNYV
Firka, a ceruza, elindult világgá. Magányos volt, mert mindenki haragudott rá a sok firka miatt. Firkált vonalat , hullámot, pontot, pöttyöt, szebbnél szebb mintákat, de senkinek se tetszett. Gondolta, hogy új barátokat keres, akiknek tetszeni fog a firkája. Útközben találkozott egy könyvvel. Ráfirkálhatok a lapjaidra? – kérdezte Firka. – Nem, nem írhatsz a lapjaimra, mert firkálni nem szabad, maszatosok, mocskosak lesznek a lapjaim! Hogy fognak olvasni lapjaimról a barátaim? Inkább keresd meg az iskolában Füzet Fifit. Ő segít neked. El is indult Firka az iskola felé. A sarkon találkozott egy kisfiúval. – Nini,egy kóborgó ceruza! Gyere csak ide! Azzal nyakoncsípte Firkát és betette a zsebébe. Rajzórán a kisfiú a kezébe vette a ceruzát és egy gyönyörű virágos rétet rajzolt. Az egész osztály megcsodálta a munkáját, a tanító néni megdicsérte és kitette a falitáblára. Firka nagyon boldog volt, nem vándorolt tovább, hanem beköltözött a kisfiú kényelmes tolltartójába és jó barátok lettek.
Tekei Erika értékelése:
Mi a feladatunk az életben? – talán ez Klaudia meséjének legfontosabb kérdése. És a válasza: azért vagyunk itt valamennyien, hogy megtaláljuk a célunkat, hogy felfedezzük, miben vagyunk tehetségesek, és teremtsünk, de ne káoszt magunk körül, hanem szépet, jót, harmóniát. Firka, a kis ceruza magányos és szomorú volt, nem érezte magát jól a világban, mert mindenki haragudott rá, pedig ő csak azt tette, amit egy ceruza tehet: rajzolni szeretett volna, de irányító kéz nélkül firkabirka lett belőle, ami senkinek sem tetszett. Szüksége volt a könyv bölcs tanácsára, aki nem engedte meg, hogy összefirkálja a lapjait, hanem elküldte őt az iskolába, hogy rendet, fegyelmet tanuljon. Útban a cél felé találkozott a kisfiúval, akivel együtt aztán csodálatos képet készítettek, és nagyon jó barátok lettek.
A mai ráadás-mesét szintén a Fehérvirág c. portugál népmese-gyűjteményből olvasom nektek, amely Boglár Lajos fordításában és válogatásában jelent meg az Európa könyvkiadónál, Budapesten. https://soundcloud.com/rozsa-szeman