Továbbra is várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat a
[email protected] vagy [email protected] címekre! Korhatár nincs!

Ezen a júliusi meseszombaton Kulcsár Zsófia, zilahi meseírónk 2015-ben beküldött meséjét olvashatjátok Csenge aranyos illusztációjával. Demény Péter író szépnek, arányosnak és ötletesnek tartotta a mesét, a Gergely Edó értékelését a mese végén olvashatjátok. Ráadásnak Budai Ilona mesét mond, a Várkert Bazárból pedig lakodalmast nézhettek meg.

Örök barátság

Egy szép őszi nap Hangya Hanna találkozott barátnőjével Katica Katával. -Hogy vagytok, mi újság nálatok? – kérdezte Hanna. -Semmi különös. Nemrég fejeztük be a házépítést és kijöttem egy kicsit sétálni. Ti betakarítottatok már télire? -Igen, ez a búzaszem lesz az utolsó. Remélem elég lesz télire amit eddig gyűjtöttünk. – mondta Hanna. A két kislány még sokáig beszélgetett, majd mindketten elindultak haza. Teltek a napok. Egyszer Kata arra ébredt, hogy nagyon esik az eső, és ez így tartott egy hétig. Az erdei állatok védett helyekre költöztek. Katica Kata egyik nap egy síró hangra lett figyelmes. Kinyitotta az ablakot, s látta, hogy a vízen egy óriási levél van, amelyen barátnője Hanna ült. Odarepült hozzá, majd besegítette házába. -Mi történt? Odaveszett mindenetek? – kérdezte ijedten Kata. -Árvíz van a környékünkön. Hétfő óta éjjel-nappal esik. Próbáltam menteni, ami menthető, de sajnos csak néhány szem élelem fért el ezen a levelen, a testvéreim pedig felmásztak egy fára, s most azért jöttem hozzád, hogy segíts a megmentésükben. Nagy a vihar, és féltem őket! Tudom, hogy nehéz és hosszú út vár ránk, de segíts rajtuk! – kérlelte barátnőjét Hanna. -Nagyon szívesen, válaszolta Kata, de sajnos a te leveled már nagyon tönkrement, s egy csónakkal gyorsabban tudnánk haladni. Készítsünk egy erős csónakot! A közelben volt egy fa. Annak leveleiből és letört ágaiból építettek egy fedeles csónakot, és vízre szálltak. Utazásuk során a csónak megakadt egy bozóton. Benne Sünike Sarolta volt megbújva. -Hát te? Miért nem vagy a csapattal? – kérdezte Hanna. -Lemaradtam. Anyáék nagyon siettek, én pedig lecsúsztam apa hátáról és itt találtam menedéket. -Gyere velünk! – bíztatta Kata. Van még hely számodra is.

Sarolta beszállt és elcsodálkozott a szép csónakon, melyben még ennivalót is felfedezett. A csónak éjjel-nappal úszott, amíg el nem ért Katáék házához. A testvérek már a fa tetején várták a segítséget. Beültek a csónakba és eveztek volna Katáékhoz, de sajnos az áramlat miatt elsodródtak, és egy település fele haladtak. Azonban szerencséjük volt. Egy kislány, Anna, aki épp az ablakon nézett ki, meglátta a kis úszó tárgyat, gondolta jó lesz a babaháza mellé, felhúzta csizmácskáját és kisietett az udvarra. Felemelte a csónakot és bevitte a szobájába. Nagy volt az öröm, amikor meglátta, hogy a csónak kis állatkákat is rejteget magában. Az állatok pedig annak örültek, hogy egy kedves, aranyos lányka talált rájuk, akinek babaházába nyugodtan beköltözhettek. Néhány óra múlva, bár elmúlt az eső, annyira összebarátkoztak, hogy továbbra is Annánál maradtak. A napok szépen, barátságban teltek. Tavasz lett. Az állatok már vágytak ki a természetbe. Anna és az állatok kimentek az erdőbe, megkeresték régi otthonukat, a kislány segítségével rendbehozták a megrongálódott házaikat, és visszaköltöztek oda. Barátságuk viszont soha nem múlt el. Azóta is Anna gyakran kimegy hozzájuk és együtt töltik szabadidejüket. 

Gergely Edó: Kedves Zsófia, ez egy nagyon jól megírt mese a barátságról, az állatok és emberek egymást segítéséről. Bár látszólag Anna segített az állatokon, az állatok varázsolták elevenné a kislány babaházát, ők vittek életet és elevenséget a kislány életébe. Így mennek a dolgok körbe-körbe. Gratulálok a szép meséhez.

A furfangos koldus ember című székelyföldi mesét- a Báthory Napok vendégeként Szilágysomlyón is járt- Budai Ilona, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas népdalénekes előadásában hallgathatjátok meg.

A Játék és tánc 10 percben sorozatból pedig most lakodalmast láthattok zalai tánctanítással:
https://youtu.be/VDHvxgjHaV4