Február 14. Bálint napjaA legenda szerint Bálint főpap előkelő római családból származott és II. Claudius császár idejében élt, aki viszont nem nézte jó szemmel, hogy a főpap által létrehozott keresztény gyülekezetben egyre nő a hívek száma. A császár, mivel nem tudta meggyőzni az evangélium hirdetésének felhagyásáról, elrendelte a kivégzését . Bálint viszont meggyógyitotta a kivégzésére utasított tiszt világtalan leányát, így ez családjával együtt megtért és követőjévé vált. A császár végül mindkettőjüket kivégeztette, de Bálint tisztelete máig fennmaradt.
A néphiedelem szerint ekkor tartják menyegzőjüket a madarak: fészket raknak, költeni kezdenek a verebek, visszatérnek a vadgalambok.
A Bálint-napi időjárásból – száraz hideg esetén – jó termésre következtettek. A gazdaasszonyok jó alkalomnak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre, míg a férfinép szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan erős, jó termővé válik.
A szőlősgazdák, a madarak és tolvajok távol tartására, megmetszették a szőlőföld négy sarkán lévő tőkéket.
– Lányok szerelmi boszorkánykodásáról is említést tesznek a feljegyzések: a kiszemelt legénynek ebben az időben kellet felszedni a hóban hagyott lábnyomát és a küszöb alá elásni. A legénynek át kellett lépnie ezen a küszöbön és ez már bizonyosan leánykérőt jelentett még abban az évben.
