A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak. Sokfele a reformátusoknál mai napig sem honosodott meg a halottakra való e napi emlékezés, másutt viszont a katolikusokhoz hasonlóan felkeresik a sírokat és gyertyát gyújtanak halottaikért.

A halottkultusz valószínűleg kelta eredetű hagyomány, számos népnél él. Az Észak-Amerikába érkező írek azon a földrészen is meg honosították ezt az ősrégi hagyományukat, ami nemrégiben Halloween néven (ami egyébként mindenszenteket jelent) köszönt vissza és bóditotta meg Európát, feledtetve, hogy a saját régi szokását ünnepli idegenként..
A legenda egy részeges ír patkolókovácshoz köti Jack O’Lantern kialakulását. A léha életéről és a másokat megtréfáló jelleméről híres kovács egyszer az ördögöt is megviccelte, aki megígérte neki, hogy halála után lelke nem kerül a pokolra. Amikor Jack meghalt, hiába próbált bejutni a mennyországba, Szent Péter útját állta. A mennyből és a pokolból kirekesztett Jack az ördögtől egy széndarabot kapott ajándékba, hogy a sötétségben megrekedt szelleme láthassa az utat. Jack a széndarabot vajrépába tette és ezzel bolyong számkivetettként. A legendában visszaköszön a régi és felújított halottak napja lényege: a holt lelkek ezen az éjszakán visszalátogatnak a földre, a halottak és az élők közötti határ elmosódik.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium