November 4.

Álljunk meg még egy pillanatra és emlékezzünk, mélyen emlékezzünk arra a forradalomra, amelynek a közeli és a távoli jövőre nézve is határozott célja volt. Nem rombolt, nem fosztogatott , nem gyújtogatott kukákat. Nem, hanem áldozatot hozott, súlyos áldozatot a nemzet fennmaradásáért és jövőjéért.Álljon itt egy rövid, de nagyon lényeges és jellemző részlet a korabeli sajtóból. „„A forradalom tiszta, nincs rablás, ez szintén biztos”A forradalmat testközelből átélő zsurnaliszták realista és – soraikból kiolvashatóan – elismerő hangnemben írtak a pesti forradalmárok kitartásáról, céljaik tisztaságáról és példamutató viselkedésükről (rendfenntartás, fosztogatás megakadályozása). Hanna Adamiecka, a Sztandar Młodych tudósítója fontosnak tartotta kiemelni: „A (kitört) kirakatokban ugyanolyan rendben sorakoznak az áruk, mint három héttel ezelőtt, akkori budapesti tartózkodásom idején”.Bogusław Reichhardt, a Gazetta Zielonogórska hasábjain az egyik forradalmárt idézve jelzi a becsület meglétét: „Senki sem lop (…) Nincs rablás, az üzletek nappal nyitva tartanak. Előfordult, hogy amikor az utca ezen oldalát lőtték, betört egy ékszerüzlet kirakatüvege. A felkelők és a lakosság egy csoportja zsákba gyűjtötte az órákat és a többi értékes dolgot, listát készítettek róluk, és a házfelügyelőhöz vitték megőrzésre”.Október 31-én jelent meg a Życie Warszawy oldalain Leszek Kołodziejczyk tudósítása, mely szintén beszámol a zűrzavaros időkben szokatlan jelenségről: „A forradalmi helyzet ellenére nincs feketepiac, nincs spekuláció. Nem szöktek fel az árak, a pénz nem veszített értékéből, mindenütt elfogadják”. A varsói szerző is megemlíti az árucikkek védelmét és a kirakatok biztosítását.”