DEÁK FERENC (Söjtör, 1803. október 17. – Budapest, 1876. január 28.): politikus, országgyűlési követ.

Az 1848-as áprilisi törvények elfogadása után, a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány igazságügyi minisztere, a miniszterelnök jobb keze lett. A szabadságharc leverését követően azt vallotta, hogy ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani. 1855-ben az MTA elnökévé választották.

1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelent ún. Húsvéti Cikke, amelyben a Habsburg-házzal való jövőbeni kiegyezés gondolatát körvonalazta. Ezt Kossuth Lajos ellenezte, 1867-ben  a Deáknak címzett ún. Kassandra-levélben meg is fogalmazta.

1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet. Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját, a „Deák pártot” ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Deák később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját.

1876. január 29-én hunyt el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) egyik mauzóleumában nyugszik.