Október 21-én Szent Orsolyára emlékezünk, aki 383. körül társnőivel együtt mártírhalált halt.
Orsolya egy brit király leánya volt. Szépsége, bölcsessége és jámborsága messze földön híres volt. Aetherius pogány herceg házassági ajánlatára három év haladékot kért kérőjétől, mely idő alatt fiatal keresztény lányok – a legenda szerint tizenegyezer – gyűltek köré, akikkel közösséget alapított. Társnőivel zarándokútra indult Rómába. A kontinensre érve a Rajnán Kölnig hajóztak. Ott a hunok, akik éppen a várost ostromolták, elfogták és megölték őket.
Orsolya legendájának elterjedésében és elfogadásában nagy szerepet játszottak a német misztikus bencés apáca, Schönaui Szent Erzsébet (1129–1164) látomásai. Orsolya tisztelete Kölnből kiindulva szinte egész Európában elterjedt
Merici Szent Angéla Szent Orsolya oltalma alá helyezte az általa alapított rendet (Ordo Sanctae Ursulae, O. S. U.) , ezért később orsolyitáknak nevezték el őket. Szt Angéla először tűzte ki célul a fiatal leányokkal való foglalkozást, tanítást, hogy hithű, művelt, jó édesanyákká nevelődjenek.
A 16. században megalakult Szent Orsolya-rend az egész világon elterjedt.
Helyenként az ősz legjelenetősebb eseményének, a szüretnek az ünnepét tartották Orsolya napján (pl. a Somlóhegyen, a Balaton vidékén). A káposztát, amit jó minél tovább, az első kisebb fagyokig kint tartani, ezen a napon gyűjtötték be. A takács és a szabó céhek előszeretettel választották Orsolyát patronájuknak. Orsolya napja különlegesnek számított, ugyanis ezen a napon lehetett megfigyelni, hogy milyen lesz a téli időjárás. A hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad.
Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője is. Amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél.