A jámbor hagyomány a következőket beszéli el a két apostolról:
Élt Edesszában egy Abgár nevű, istenfélő király. Hallott Jézus tetteiről, és levelet intézett hozzá, melyben többek között ez állt: ,,Jöjj el hozzám, és segíts betegségemen! Hallottam arról is, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és üldöznek. Ezért jöjj hozzám! Igaz, hogy csak egy kis város felett uralkodom, de ez a város tisztességes, és neked meg nekem elég lesz.” Jézus levélben válaszolt neki, és azt írta, hogy neki Jeruzsálemben kell teljesítenie a küldetését, de később majd egy tanítványát elküldi.
Az Úr mennybemenetele után Tamás apostol teljesítette az ígéretet azzal, hogy Júdás Tádét Edesszába küldte. Ő megjelent Abgár király előtt, bemutatkozott, hogy Jézus tanítványa, s közben mennyei fény sugárzott az arcáról. A király azonnal boldogan megvallotta hitét az Isten Fiában, az apostol pedig fogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható, betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét.
Ezután Júdás Mezopotámiában, Simon pedig Egyiptomban hirdette az evangéliumot, majd mindketten Perzsiába mentek.

Miután bejárták már az egész országot, eljutottak egy városba, melynek népét ellenségeik feltüzelték ellenük. Elfogták és a pogány templomba hurcolták őket. Akkor megjelent nekik az Úr angyala, és mindkettőjüket választásra szólította fel: vagy azonnal meghalnak mind, akik ellenük támadtak, vagy ők lesznek vértanúk. Mindketten a vértanúságot választották, de csodajelet kértek, hogy megtérjenek az emberek. Azt kérték, hogy csillapodjon le a tömeg dühe, és mindegyik gonosz lélek zúzza szét a saját bálványát. Mikor a bálványképek mindenki szeme láttára darabokra törtek, a pogány papok rárohantak az apostolokra, és megölték őket.

Simon és Júdás napja a magyar gazdasági élet egyik utolsó határnapja, ami a hideg idő megérkezésével a kinti munkák befejezését jelenti – ahogy a mondás tartja: „Megérkezett Simon – Júdás, jaj már néked, pőregatyás!” Tokaj vidékén ezen a napon, Hegyalja patrónusainak ünnepén indult el a kései szüret.

Erről regula is szól:

Rég felírta Noé Tokaj hegyormára
Hegyaljai kapás várj Simon Judára.

Egyes vidékeken nem Mihály vagy Dömötör, hanem Simon-Júdás volt a juhok elszámoltatásának és a juhászok fogadásának napja, amit háromnapos szabadság előzött meg. Az erdélyi szászok között Simon – Júda a házasodás határnapja. Amelyik holdvilági lány elkésik vele, meg kell várnia a következő esztendőt.
E napon kezdődik meg a kukoricafosztás.