Áldott ünnepet!

Juhász Gyula: Húsvétra

 

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmuláson.

 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

 

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET: NAGYSZOMBAT REGGEL

Nagypéntek este az ég feketére 
vált, s hullt a könnye , mint a zápor. 
Mosta a kormot, szennyet, port a fákról, 
mint szivünkről a vétket Krisztus vére. 

Ma reggelre már kicsi ablakok 
nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak. 
Sugarak törtek át, és simogattak 
rügyet , bimbót és új akaratot. 

Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap. 
A madarak új himnuszt gyakorolnak, 
és a világ könnyben tisztulva várja, 

hogy legyen átoknak , halálnak vége, 
hogy felragyogjon Krisztus dicsősége, 
felzendüljön húsvét hallelujája.

 

Reményik SánorEmmaus felé

Árkosy Lajosnénak

A harangok oly kábítóan zúgtak,
A nép oly kábítóan feketéllett.
Baldachin alatt a Szentség haladt…
Jeruzsálem! – gondoltam azalatt –
S gondoltam: inkább Emmausba térek.
Emmausra most száll az alkonyat,
S a távol hegyek olyan csoda-kékek.

Indultam a városból kifele.
S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:
Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.
S hogy álmosabb lett a harang szava,
Mintha víz alól borongana fel,
Vagy véghetetlen ködből hangzana:
Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.

Emmaus felé üdébb lett a táj.
Kis virágokat láttam állani.
Kis ibolyákat vándor-utam szélén:
Gondoltam: ím, az Ő virágai!

Álmában gügyögött egy-egy madár,
Hogy az erdőre értem, hallgatag;
Gondoltam: ím, az Ő madarai,
Hogy szerette az égi madarat!

Delej futott a barna fákon által,
Égremeresztett csontos ujjaik
Mintha megteltek volna már virággal. –
Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.

Borongott messziről a mély harang,
S a mély avarban lassan elalélt,
De én úgy álltam ott künn boldogan,
Mint aki látta Őt – és célhoz ért.

Kolozsvár, Hója-erdő, 1921 nagyszombat estéjén

 

Ismeretlen szerző: Nagypénteki himnusz

Atyának bölcsessége isteni bizonság

(1506-nál nem később)

 

Atyának bölcsessége, isteni bizonság,

Veternének idején Krisztus megfogattaték,

Az ő tanejtványitúl éjjel elhagyattaték,

Sidóknak árultaték, adaték és kénzaték

Napnak első idején Jézus elviteték,

Pilátusnak előtte hamisan vádoltaték,

Kezét ott megketezvén, nyakon veretteték,

Mint megprófétálták volt, arcul hagyaptaték.

Napnak harmad idején feszejteni keálták,

Megmevetésnek utána bársonnyal ruházák,

Az ő szentséges fejét tövissel koronázák,

Kénját vállán viseli a kénnak helire.

Napnak hatod idején Jézust megfeszejték,

Kénjában megszomjúla: epével kénzaték.

Két tolvajnak kezette bínesnek ítélteték,

A kegyetlen sidóktúl még megkáromlattaték.

Napnak kilenced idején kegyes Jézus meghala,

Ő szent Atyját kejáltá, lelkét neki ajánlá.

Egy vitéz ő Szent Szívét ám által öklelé,

Föld ottan megrémőle, nap megsetétőle.

Keresztfáról levevék vecsernyének idején,

Erőssége megmarada ő istenségében,

Elyen halált szenvede életnek orvossága,

O, mert ám hanyattá fekszik dicsőségnek koronája!

Komplétának idején koporsóba helheték

Krisztusnak nemes testét, életnek reménségét

Szent kenettel keneték, írások telének.

Én szívemnek nagy gondja, Krisztusnak halála!

Ez szent imádságokat ájojtatossággal,

Krisztus, néköd ajánlom és hálaadással:

Mert te nagy szerelmedből nagy ként értem szenvedél,

Légy nekem vigasságom halálomnak idején!

 

Reményik Sándor:

Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött 
Karácsonytól egész Nagypéntekig 
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. 
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) 
Hű zöldje végül mégis elkopott 
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. 
Éreztem: nálam tovább nem marad 
Nem bírja lelki szárazságomat, 
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki. 
A kemencében énekelt a tűz, 
Zsoltároztak a lángok lelkei. 
A száraz ágat helyéről levettem, 
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, – 
S a tüzes kemencébe bevetettem. 
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata 
Elborította rögtön a szobát. 
A száraz ágból kiröppent a lélek, 
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek, 
És hittem én is: hátha mégis élek…

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta 
Barkáját kedves kéz által nekem, 
Hogy a szent főnek új dísze legyen. 
Az ólomszínű éji ég alatt 
Langyos, ébresztő áramlat haladt, 
És gyermekkorom ölén, a hegyen 
Rügyet bontott a borostyánbokor.

Kolozsvár, 1929 március 30.

Babits Mihály:

Csillag után

Ülök életunt szobámban, 
hideg teát kavarok… 
Körülöttem fájás-félés 
ködhálója kavarog. 
Kikelek tikkadt helyemből, 
kinyitom az ablakot 
s megpillantok odakint egy 
igéretes csillagot. 
Ó ha most mindent itthagynék, 
mennék a csillag után, 
mint rég a három királyok 
betlehemi éjszakán! 
Gépkocsin, vagy teveháton – 
olyan mindegy, hogy hogyan! 
Aranyat, tömjént és mirrhát 
vinnék, vinnék boldogan. 
Mennék száz országon át, míg 
utamat szelné a vám. 
„Aranyad tilos kivinni!” 
szólna ott a vámos rám. 
„Tömjéned meg, ami csak van, 
az mind kell, az itteni 
hazai hatalmak fényét 
méltón dicsőíteni.” 
Százszor megállítanának, – 
örülnék, ha átcsuszom: 
arany nélkül, tömjén nélkül 
érnék hozzád, Jézusom! 
Jaj és mire odaérnék, 
hova a csillag vezet, 
te már függnél a kereszten 
és a lábad csupa seb, 
s ahelyett hogy bölcsőd köré 
szórjak tömjént, aranyat, 
megmaradt szegény mirrhámmal, 
keserü szagu mirrhámmal, 
kenném véres lábadat. 

Dsida Jenő Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

 

Dutka Ákos – Húsvéti vers

 Hozsanna néked Élet és Igazság,

kit keresztre vert a gőg és hatalom,

sziklasírodból égi trónra ültél

a sugaras első Húsvét-hajnalon. 
Azóta mind kik latrok közt kereszten
megváltást váró koldusok vagyunk,
emlékezve a Te öt sebedre
megesküszünk, hogy feltámadunk.

Mert elmúlandó minden, ami földi,
a gőg, a hír, a dics és hatalom,
de él a lélek, aki megdicsőült,
azon a sugaras Húsvét hajnalon.

És él a hit, hogy sziklák meghasadnak,
pecsétek törnek s minden meginog,
de az ige, amely a szádra tódult
egy szó mely megváltott, mégis élni fog.

Ez a szó, mely ajkadon fogamzott
és az új tavaszban mindig itt remeg,
próbáljátok egymást tűrni és szeretni
keresztre hajszolt szegény emberek.

Higgyétek el, hogy Élet és Igazság
e földi létben bús testvér vagyunk,
mert visszatérünk mind a föld porába
és csak ő vigasztal, hogy feltámadunk.

 

 

Nagyhét hétfő délutánján az EMKE házban hagyományos módszerekkel és mintákkal ismerkedhettek a jelenlévők. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ma délelőtt zajlott a Báthory Alapítvány Játékkuckója, az Emke, és a Báthory Iskola által szervezett X. József Attila versmondó vetélkedő. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szeretettel várunk mindenkit szombaton délelőtt 10 órára a Báthory Iskola tornatermében rendezendő versenyre!

Március 25-én délután nyitottuk meg a Kolozsvári Magyar Főkonzulátuson a Szilágyság gyermekszemmel című kiállítást. Az eskütétel, kiállítások és más fontos események helyszínéül szolgáló teremben Albertné Simon Edina konzulasszony köszöntötte a jelenlévőket és a Báthory Alapítvány Játékkuckóját mint ötletgazdát és szervezőt. A Szilágy megye egész területéről beérkezett 152 festmény és rajz mellett kiállításra került Sallay Márton – egyébként maga is díjnyertes – középiskolás diák másik négy alkotása is. A kiállítás bemutatását követően ugyancsak a megye területéről érkezett fiatalok és gyerekek (Szederinda, Pernes Aliz és Sájter Bernadett – ének, Vasvári Ákos – mese, Bálint Szilárd – vers, Nagy Denisza Boglárka, Bikfalvi Dóra, Tőtös Petra – ének) mutattak be kis kultúrműsort, amelyet az első helyezettek díjazása követett. A Játékkuckó díjai mellett a Főkonzulátus részéről is jutalmazták a nyerteseket, és szép emléklapot kaptak a műsorban fellépők is. A megnyitóest a Főkonzulátus által szervezett fogadás keretében zajló kötetlen beszélgetéssel zárult.
A kiállítás egy hónapon át lesz megtekinthető a Konzulátuson.