kedd, április 21 – mozidélután

Április 21-én, délután 17 órától az EMKE házban (a Báthory Könyvtár termében) tartandó klubdélután keretében mozidélutánt tartunk. A május 5-én sorra kerülő Olvasóköri téma előzeteseként J. Heller regényének filmváltozatát,  A 22-es csapdája c. filmet tekinthetik meg az érdeklődők.

Olvasókör

Szeretettel várunk minden érdeklődőt április 14-én, kedden du. 5 órakor a Báthory Könyvtárban (EMKE Magyar Ház) tartandó olvasóköri délutánra!

Húsvétvasárnap

Áldott ünnepet!

Juhász Gyula: Húsvétra

 

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmuláson.

 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

 

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

Nagyszombat

TÚRMEZEI ERZSÉBET: NAGYSZOMBAT REGGEL

Nagypéntek este az ég feketére 
vált, s hullt a könnye , mint a zápor. 
Mosta a kormot, szennyet, port a fákról, 
mint szivünkről a vétket Krisztus vére. 

Ma reggelre már kicsi ablakok 
nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak. 
Sugarak törtek át, és simogattak 
rügyet , bimbót és új akaratot. 

Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap. 
A madarak új himnuszt gyakorolnak, 
és a világ könnyben tisztulva várja, 

hogy legyen átoknak , halálnak vége, 
hogy felragyogjon Krisztus dicsősége, 
felzendüljön húsvét hallelujája.

 

Reményik SánorEmmaus felé

Árkosy Lajosnénak

A harangok oly kábítóan zúgtak,
A nép oly kábítóan feketéllett.
Baldachin alatt a Szentség haladt…
Jeruzsálem! – gondoltam azalatt –
S gondoltam: inkább Emmausba térek.
Emmausra most száll az alkonyat,
S a távol hegyek olyan csoda-kékek.

Indultam a városból kifele.
S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:
Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.
S hogy álmosabb lett a harang szava,
Mintha víz alól borongana fel,
Vagy véghetetlen ködből hangzana:
Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.

Emmaus felé üdébb lett a táj.
Kis virágokat láttam állani.
Kis ibolyákat vándor-utam szélén:
Gondoltam: ím, az Ő virágai!

Álmában gügyögött egy-egy madár,
Hogy az erdőre értem, hallgatag;
Gondoltam: ím, az Ő madarai,
Hogy szerette az égi madarat!

Delej futott a barna fákon által,
Égremeresztett csontos ujjaik
Mintha megteltek volna már virággal. –
Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.

Borongott messziről a mély harang,
S a mély avarban lassan elalélt,
De én úgy álltam ott künn boldogan,
Mint aki látta Őt – és célhoz ért.

Kolozsvár, Hója-erdő, 1921 nagyszombat estéjén

 

A szervezet fontosabb tevékenységeit jeleníti meg