Régi nagypénteki himnusz

Ismeretlen szerző: Nagypénteki himnusz

Atyának bölcsessége isteni bizonság

(1506-nál nem később)

 

Atyának bölcsessége, isteni bizonság,

Veternének idején Krisztus megfogattaték,

Az ő tanejtványitúl éjjel elhagyattaték,

Sidóknak árultaték, adaték és kénzaték

Napnak első idején Jézus elviteték,

Pilátusnak előtte hamisan vádoltaték,

Kezét ott megketezvén, nyakon veretteték,

Mint megprófétálták volt, arcul hagyaptaték.

Napnak harmad idején feszejteni keálták,

Megmevetésnek utána bársonnyal ruházák,

Az ő szentséges fejét tövissel koronázák,

Kénját vállán viseli a kénnak helire.

Napnak hatod idején Jézust megfeszejték,

Kénjában megszomjúla: epével kénzaték.

Két tolvajnak kezette bínesnek ítélteték,

A kegyetlen sidóktúl még megkáromlattaték.

Napnak kilenced idején kegyes Jézus meghala,

Ő szent Atyját kejáltá, lelkét neki ajánlá.

Egy vitéz ő Szent Szívét ám által öklelé,

Föld ottan megrémőle, nap megsetétőle.

Keresztfáról levevék vecsernyének idején,

Erőssége megmarada ő istenségében,

Elyen halált szenvede életnek orvossága,

O, mert ám hanyattá fekszik dicsőségnek koronája!

Komplétának idején koporsóba helheték

Krisztusnak nemes testét, életnek reménségét

Szent kenettel keneték, írások telének.

Én szívemnek nagy gondja, Krisztusnak halála!

Ez szent imádságokat ájojtatossággal,

Krisztus, néköd ajánlom és hálaadással:

Mert te nagy szerelmedből nagy ként értem szenvedél,

Légy nekem vigasságom halálomnak idején!

 

Nagypéntek

Reményik Sándor:

Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött 
Karácsonytól egész Nagypéntekig 
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. 
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) 
Hű zöldje végül mégis elkopott 
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. 
Éreztem: nálam tovább nem marad 
Nem bírja lelki szárazságomat, 
S egy durvább illetésre szertehull.

De nem ily halált szántam én neki. 
A kemencében énekelt a tűz, 
Zsoltároztak a lángok lelkei. 
A száraz ágat helyéről levettem, 
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, – 
S a tüzes kemencébe bevetettem. 
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.

Erdők nagyságos tömjén-illata 
Elborította rögtön a szobát. 
A száraz ágból kiröppent a lélek, 
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek, 
És hittem én is: hátha mégis élek…

Nagypéntek volt, a fűz már ideadta 
Barkáját kedves kéz által nekem, 
Hogy a szent főnek új dísze legyen. 
Az ólomszínű éji ég alatt 
Langyos, ébresztő áramlat haladt, 
És gyermekkorom ölén, a hegyen 
Rügyet bontott a borostyánbokor.

Kolozsvár, 1929 március 30.

Babits Mihály:

Csillag után

Ülök életunt szobámban, 
hideg teát kavarok… 
Körülöttem fájás-félés 
ködhálója kavarog. 
Kikelek tikkadt helyemből, 
kinyitom az ablakot 
s megpillantok odakint egy 
igéretes csillagot. 
Ó ha most mindent itthagynék, 
mennék a csillag után, 
mint rég a három királyok 
betlehemi éjszakán! 
Gépkocsin, vagy teveháton – 
olyan mindegy, hogy hogyan! 
Aranyat, tömjént és mirrhát 
vinnék, vinnék boldogan. 
Mennék száz országon át, míg 
utamat szelné a vám. 
„Aranyad tilos kivinni!” 
szólna ott a vámos rám. 
„Tömjéned meg, ami csak van, 
az mind kell, az itteni 
hazai hatalmak fényét 
méltón dicsőíteni.” 
Százszor megállítanának, – 
örülnék, ha átcsuszom: 
arany nélkül, tömjén nélkül 
érnék hozzád, Jézusom! 
Jaj és mire odaérnék, 
hova a csillag vezet, 
te már függnél a kereszten 
és a lábad csupa seb, 
s ahelyett hogy bölcsőd köré 
szórjak tömjént, aranyat, 
megmaradt szegény mirrhámmal, 
keserü szagu mirrhámmal, 
kenném véres lábadat. 

Nagycsütörtök

Dsida Jenő

Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Áldott ünnepet kíván mindenkinek az EMKE Szilágysomlyó és környéke szervezet vezetősége!

2015 FEKETE ALAP

 

Dutka Ákos – Húsvéti vers

 Hozsanna néked Élet és Igazság,

kit keresztre vert a gőg és hatalom,

sziklasírodból égi trónra ültél

a sugaras első Húsvét-hajnalon. 
Azóta mind kik latrok közt kereszten
megváltást váró koldusok vagyunk,
emlékezve a Te öt sebedre
megesküszünk, hogy feltámadunk.

Mert elmúlandó minden, ami földi,
a gőg, a hír, a dics és hatalom,
de él a lélek, aki megdicsőült,
azon a sugaras Húsvét hajnalon.

És él a hit, hogy sziklák meghasadnak,
pecsétek törnek s minden meginog,
de az ige, amely a szádra tódult
egy szó mely megváltott, mégis élni fog.

Ez a szó, mely ajkadon fogamzott
és az új tavaszban mindig itt remeg,
próbáljátok egymást tűrni és szeretni
keresztre hajszolt szegény emberek.

Higgyétek el, hogy Élet és Igazság
e földi létben bús testvér vagyunk,
mert visszatérünk mind a föld porába
és csak ő vigasztal, hogy feltámadunk.

 

 

Szilágyság gyermekszemmel

Március 25-én délután nyitottuk meg a Kolozsvári Magyar Főkonzulátuson a Szilágyság gyermekszemmel című kiállítást. Az eskütétel, kiállítások és más fontos események helyszínéül szolgáló teremben Albertné Simon Edina konzulasszony köszöntötte a jelenlévőket és a Báthory Alapítvány Játékkuckóját DSCF6303 másolata DSCF6304 másolata DSCF6305 másolata DSCF6306 másolata DSCF6306 DSCF6307 másolata DSCF6308 DSCF6309 DSCF6310 másolata DSCF6312 DSCF6313 másolata DSCF6315 másolata DSCF6318 DSCF6321 másolata DSCF6321 DSCF6324 másolata DSCF6326 DSCF6329 másolata DSCF6332 másolata DSCF6334 másolata DSCF6335 DSCF6338 másolata DSCF6339 másolata DSCF6340 DSCF6343 DSCF6346 DSCF6355 DSCF6362 DSCF6364 DSCF6365 DSCF6368 DSCF6369 DSCF6371 DSCF6380 DSCF6382mint ötletgazdát és szervezőt. A Szilágy megye egész területéről beérkezett 152 festmény és rajz mellett kiállításra került Sallay Márton – egyébként maga is díjnyertes – középiskolás diák másik négy alkotása is. A kiállítás bemutatását követően ugyancsak a megye területéről érkezett fiatalok és gyerekek (Szederinda, Pernes Aliz és Sájter Bernadett – ének, Vasvári Ákos – mese, Bálint Szilárd – vers, Nagy Denisza Boglárka, Bikfalvi Dóra, Tőtös Petra – ének) mutattak be kis kultúrműsort, amelyet az első helyezettek díjazása követett. A Játékkuckó díjai mellett a Főkonzulátus részéről is jutalmazták a nyerteseket, és szép emléklapot kaptak a műsorban fellépők is. A megnyitóest a Főkonzulátus által szervezett fogadás keretében zajló kötetlen beszélgetéssel zárult.
A kiállítás egy hónapon át lesz megtekinthető a Konzulátuson.

Március 25 – Gyümölcsoltó Boldogasszony

gyümölcsoltóA katolikus egyházi ünnep, az Angyali Üdvözlet, Jézus fogantatásának napja.

Ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle, szerencsétlenség követi. Szegedi hagyomány szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést is odaadnák.

Időjárásjóslás is kapcsolódott ehhez a naphoz. Gyimesben úgy tartották, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”. Bácskában a békákat figyelik: ha megszólalnak ezen a napon, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz. metszes_kiemeles - gyümölcsoltó

A szervezet fontosabb tevékenységeit jeleníti meg