Pünkösd

pünkösdi rózsa

Áldott  Pünkösd ünnepet kívánunk minden olvasónknak!

A húsvéthoz kötődően a pünkösd időpontja is változó: húsvét utáni 50. napon tartjuk, ez május 10-e és június 13-a közé eshet. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe.
Számos népszokás kötődik e naphoz, amelyek már egész kicsi kortól kezdve bevezették a gyermekeket a közösségi ünnepi hangulatba.

A lányok pünkösdi királyné-járása során a legkisebb, legszebb  lányka – a pünkösdi királyné – fölé emelt zöldágas baldachinnal jártak csoportokban házról-házra énekszóval és termékenységvarázsló  jókívánságokkal köszöntötték a ház lakóit, adományokat is gyűjtve.

A fiúk ügyességi játékokban mutatták meg rátermettségüket, a legények, fiatalemberek ugyancsak ügyességi próbákkal választották ki a „pünkösdi királyt”, akinek a királysága helyenként hol egy évig, hol csak egy napig tartott, de akkor ingyen ihatott a kocsmában és általában az ő szavára hallgattak társai.

Az ünnephez kapcsolódnak időjárás-, és termésjósló hiedelmek is, ha ilyenkor esik, jó termés várható.

A régi öregek e napokon zöld ágakat tettek az istállókra, a házakra, a kerítésre a gonosz szellemek ellen. Néhol kenyeret égettek, a hamvát szétszórták a termőföldeken a jó termés érdekében.

Áprily Lajos: Rapsonné erdejében (részlet)

Pünkösd másodnapján
gyönyörű a hajnal,
hangos pünkösdölők
indulnak a dallal:
„A pünkösdi rózsa
kihajlott az útra,
gyere bé, viloja,
szakassz egyet róla…”
Megindultunk mi is
frissen, kora reggel,
csilingelő szavú,
cifra gyermekekkel.
Százszor mondják a dalt,
soha el se vétik,
elkísértek vele
a falu végéig.

 

Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott túzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.

Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!

József Attila 1923. máj. 18.