Ismeretlen szerző: Nagypénteki himnusz

Atyának bölcsessége isteni bizonság

(1506-nál nem később)

 

Atyának bölcsessége, isteni bizonság,

Veternének idején Krisztus megfogattaték,

Az ő tanejtványitúl éjjel elhagyattaték,

Sidóknak árultaték, adaték és kénzaték

Napnak első idején Jézus elviteték,

Pilátusnak előtte hamisan vádoltaték,

Kezét ott megketezvén, nyakon veretteték,

Mint megprófétálták volt, arcul hagyaptaték.

Napnak harmad idején feszejteni keálták,

Megmevetésnek utána bársonnyal ruházák,

Az ő szentséges fejét tövissel koronázák,

Kénját vállán viseli a kénnak helire.

Napnak hatod idején Jézust megfeszejték,

Kénjában megszomjúla: epével kénzaték.

Két tolvajnak kezette bínesnek ítélteték,

A kegyetlen sidóktúl még megkáromlattaték.

Napnak kilenced idején kegyes Jézus meghala,

Ő szent Atyját kejáltá, lelkét neki ajánlá.

Egy vitéz ő Szent Szívét ám által öklelé,

Föld ottan megrémőle, nap megsetétőle.

Keresztfáról levevék vecsernyének idején,

Erőssége megmarada ő istenségében,

Elyen halált szenvede életnek orvossága,

O, mert ám hanyattá fekszik dicsőségnek koronája!

Komplétának idején koporsóba helheték

Krisztusnak nemes testét, életnek reménségét

Szent kenettel keneték, írások telének.

Én szívemnek nagy gondja, Krisztusnak halála!

Ez szent imádságokat ájojtatossággal,

Krisztus, néköd ajánlom és hálaadással:

Mert te nagy szerelmedből nagy ként értem szenvedél,

Légy nekem vigasságom halálomnak idején!