András apostol
András életéről az evangéliumokból keveset tudunk meg. A Galileából származó halász testvérével, (Simon) Péterrel együtt kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, majd elsők között lett Jézus követője.
Jézus feltámadását követően az apostolok szétszéledtek, András és Fülöp Szkítiába ment téríteni.
A szentről szóló apokrif könyvből megtudható, milyen próbatételek vártak András apostolra útja során, míg Krisztus örömhírét hirdette Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete-tenger partjáig. Bejárta Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé kellett állnia, aki hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd mikor az apostol a kínzások alatt sem tört meg, parancsot adott megölésére.
Kr. u. 60-ban az achaiai Petra városában feszítették meg. A legenda szerint András két napig függött a keresztfán, s ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék onnan. A harmadik napon véget értek kínjai, halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül… Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, azóta nevezik András-keresztnek ezt a formát, amivel a vasúti átjáróknál találkozhattunk.
Őseink a kereszténységgel már dél-kaukázusi őshazájukban megismerkedtek általuk, örmény szomszédaik pedig elsőként tették államvallásukká a kereszténységet a 4. században.
Ezt a tényt támasztja alá, hogy az első Kárpát-medencei magyar keresztény templomok, a Géza fejedelem korabeli ún. „kerektemplomok” kaukázusi stílusban épültek, ornamentikájuk is hasonlított az örmények legrégibb ilyen építményeihez.
. A magyar táltoshagyományból ismert, hogy a táltosok magukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett „római hittel” szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt.
András apostol napja régebben ünnep volt sokfelé: a naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, advent kezdete. A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. Közös céljuk, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk.
– A nap előestéjén a lányok férfinadrágot vagy gatyát, a legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják, ki lesz a férjük, illetve a feleségük.
-Szokás volt András-nap estéjén, hogy a lányok a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a köténybe búza hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.
A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája az ól rugdosása, amely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha nem ébred fel a disznó, a lány még abban az évben férjhez megy, azt is figyelték, hogy anyadisznó röffent-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.
Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, az mutatta meg a jövendőbeli nevét.
– András-napiderelyefőzés. A lányok 8-10 cédulára fiúneveket írtak, s a cédulákat derelyébe gyúrták. Amelyik derelye először feljött a víz tetejére, azt gyorsan kikapták, s felolvasták a cédulán lévő jövendőbeli nevét.
Az András-napi férjjóslás másik módja az ólomöntés. A forró ólmot vízbe öntik és megnézik, hogy milyen szerszámhoz hasonló forma jön ki, így próbálják kitalálni a jövendőbeli foglalkozását.
A szalmakoszorú dobálás szintén a férjjóslás szertartásai közé tartozott. A lányok szalmakoszorút készítettek és megpróbálták feldobni a fára, ahányadik dobásra fennakadt, annyi év múltán mehet férjhez a lány.
Az almamagot szintén jóslóeszközként használták. András-nap előtt nagy előszeretettel ették a lányok az almát és számolták a magokat. Ha olyan almát találtak, amelyben 7 vagy 9 mag volt, akkor a magokat papírba csomagolták, András-nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják a férjüket.
A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve. A lányok is gyakorolták a jóslásnak ezt a fajtáját.
András-napi időjóslás:
A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik.
Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
A következő tél erősségét jeleztr a gyümölcsfaág virágoztatása. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.
A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon megfokhagymázták az ajtókat a farkasok ellen, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.
András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak ezen a napon. De bontónap is volt: már disznót öltek, hiszen elég hidegek voltak és a hús is elfogyott. A háziférgek kiűzésének napjaként is ismeretes ez a nap.
Az András-napkor vagy néhány nappal előtte vagy utána született kismalacokat András-malacoknak mondják és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.
András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezik disznóölőnek is. Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, „András zárja a hegedűt”. Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem.