Meseszombat: A varázspaprika

Szereted a meséket? Szeretsz írni, rajzolni?

Szívesen várjuk 📖meséiteket, 🖼rajzaitokat, illusztrációitokat akár az itt olvasott, akár ❗️FELHÍVÁS – mese korhatár nélkül❗️

saját meséitekhez. Az illusztrált meséket természetesen együtt közöljük.

👉🏼 Ezúttal persze a meséket és rajzokat is csak elektromos postaládánkba várjuk a 📧biajatekkucko@gmail.com vagy a 📧somlyoimagyarhaz@yahoo.com címre.

A mai meseszombat meséjét Tőtős Petra írta 2015-ben. Az illusztráció Pop Csenge Natália munkája (2020.május)

Gergely Edo meseíró, az értékelőbizottság tagja így véleményezte a mesét: Kedves Petra, kívánom, hogy mindig ilyen pontosan érzékeld a dolgok erejét, lelkét, mint ebben a mesében. Szépen felgönyölt mese, tetszik és meglepő a mesehős. Főleg az önbizalma tetszik, a hozzáállása a világhoz. Gratulálok.

Tekei Erika, író, szerkesztő értékelése:

A jó és a rossz küzdelmének humoros, játékos és paprikásan magyaros története Petra meséje. Népmeséink egyik boszorkánytípusa az emberektől távol lakik, bűvös hatalma van, lehet rosszindulatú, de jóindulatú is. Ebben a mesében egyértelműen gonosz boszorkányról van szó, aki mindenkinek ártani akar, mindenkit csak kínoz. Nem elég neki ez sem, még több varázserőt szeretne, hogy még több gonoszságot vihessen véghez.

Ez a Varázspaprika viszont magyar mesehősnek tekinthető. A paprika Amerikából került hozzánk úgy ötszáz évvel ezelőtt, és kezdetben dísznövényként tartották. Azt olvastam valahol, hogy csak az 1700-as évektől kezdték nálunk fűszerként és gyógynövényként használni, és hogy a magyar fűszerpaprika az idők során szebb, ízletesebb, finomabb, csípősebb lett, mint őshazájában az egykori paprikafajták – olyan, amilyennek Petra elképzeli meséjének hősét, akinek varázserejét nem tudja elvenni a gonosz boszorkány, mert ő jóra használja az erejét, nem mások bántalmazására.  

A VARÁZSPAPRIKA

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Ennek az erdőnek Csengő-bongó erdő volt a neve, mert ott lakott egy boszorkány az erős varázspálcájával. Az erdő minden lakója rettegett tőle, mert ha meglegyintette a varázspálcáját, minden mozdulatlanná vált, és remegni kezdett, mint a nyárfalevél. Boszi nagyon élvezte, hogy mindenki retteg tőle, de ő még jobban szerette volna kínozni az erdő lakóit. Azon gondolkodott, hogyan szerezhetne nagyobb erőt.

Túl az erdőn volt egy hegy. A hegy fölött húzódott egy szivárvány. Annak a tetején lakott a varázspaprika, amelynek tízszer nagyobb volt a varázsereje, mint a Boszi ereje.

Egy nap, amikor Boszi a szivárványhídon sétált, összetalálkozott a paprikával. Gondolta megszerzi a paprika varázserejét. A paprika fittyet se hányt a boszorkára, nem ijedt meg tőle mert  tudta, hogy úgysem képes elvenni a várázserejét.Ő ugyanis jóra használja az erejét és nem mások bántalmazására.

Amikor látta,hogy a paprika nem fél tőle, a boszorka mérgesen hazafutott, de éjjel betört a paprika házába. Már majdnem sikerült neki megszereznie a paprika erejét, amikor rálépett egy egér farkára, az cincogni kezdett,  s a paprika felébredt. Boszi ijedtében elmenekült.

Reggel a paprika éppen a kertben sétált, varázspálcájával a kezében.Mozgásra lett figyelmes. Újra a gonosz boszorkány somfordált arra, mert azt remélte, hogy meg tudja szerezni a varázspálcát, ugyanis  abban volt a paprika ereje. Közel lopakodott hozzá, és megérintette a varázspálcát. Ekkor járt pórul igazán. Annyira csípte valami láthatatlan dolog a kezét, mintha tüzes kemencében járt volna. Azt hitte, menten szörnyethal. Ekkor jött rá, hogy a paprika  erejét a csípőssége adja, ebben rejlik a varázsereje.

            Mit tehetett Boszi? Nyaka közé kapta a lábát, felült a seprűjére, és elillant a paprika szivárványáról. Azóta is meg van elégedve a saját varázserejével.