Köszönet régi és állandó támogatónknak, a Communitas Alapítványnak!

Örömmel értesítjük az EMKE Magyar Házban működö szervezeteket programszervezőinket, programjainkon résztvevő vagy jövőbeni szervezőinket, hogy a Communitas Alapítvány Szórvány szaktestületének támogatásával az EMKE-nek sikerült az idén egy hűtőszekrénnyel, egy mikrohullámú sütővel és egy kis elektromos fű- és sövényvágóval bővítenie a ház felszereltségét.

Íly módon még jobb körülmények között várjuk tevékeny csoportjainkat és ajánljuk további programok szervezésére a házat.

EMKE vezetősége

Szederinda

Pár napos évzáró utáni előzetes gyakorlás, úgymond előtábor készítette elő azt a háromnapos villámtábort amelynek zárása maga a csoda volt. Pár nap után ilyen gálaelőadást összehozni alsó és középtagozatos, kezdő és haladó csoportos citerások vegyes csapatával bizony nem mindennapi teljesítmény. Ezt a csodát valósította meg a Szentesről évek óta vissza-visszatérő és a népzene terén bennünket mindenben segítő és támogató Nelli nénink, Mélykútiné Németh Kornélia. A Báthory István Alapítvány Szederinda citeracsoportjának helyi oktatójával, Fekete Istvánnal együtt maratoni munkával olyan alapot teremtettek és olyan ismeretanyag birtokába juttaták a kis zenészeket, amellyel bátran vághatnak neki a jövö év kihívásainak. Olyan tudás ez, amely talán nem olyan látványos és sajnos általánosan nem is annyira értékelt mint más tantárgyak tudása, pedig, Kodály Zoltán, az egyetemes zeneirodalom egyik legnagyobb alakja szavaival élve is „Teljes lelki élet zene nélkül nincs.” Gondoljunk csak bele, milyen sivár lenne az életünk zene nélkül! A népzene pedig minden zene alapja és minden népnek a saját zenéje a legnagyobb kincse. A hangszeres zenét tekintve pedig a Szilágyságban „egyedül a citera nevezhető általánosan használt népi hangszernek”- amint azt Almási István népzenekutató, a szilágysági magyar népzene legátfogóbb gyűjtője és legavatottabb ismerője megállapította. Ezt a tudást tehették tehát tarsolyukba és ebből a tudásból büszkén és csillogó szemekkel adtak ízelítőt nekünk is a gála alkalmával a kis citerások. Bízzunk benne , hogy tudásukat jövőre tovább gyarapítják, megőrzik és hasznukra válik majd egész további életükben.

Köszönet illeti az oktatók mellett Szodorai Melinda tanító nénit a mindenes segítségért, Vida Anna igazgatónőt a helyszín biztosításáért.

Külön köszönet a Csoóri Sándor alapnak a zene és táncoktatás támogatásáért valamint az EMKE-nek és a Báthory Alapítványnak a szervezésekért és lebonyolításért.
Mindenkinek kellemes, vídám nyarat, tartalmas kikapcsolódást kívánunk!

Képek a Báthory István alapítvány + EMKE szilágysomlyó és környéke fb. oldalon tekinthetők meg.

A Szederinda hagyományőrző csoport

Az idei citeratábort egy előtáborral alapozza meg a Szederinda, amelynek során igyekeznek a gyerekek felkészülni arra az intenzív, pár napos találkozásra amit Nelli nénivel töltenek. Fekete István oktató készíti fel a citerásokat gyakorolva az eddig tanultakat. Mélykútiné Németh Kornélia citeraoktató, népzenetanár Szentesről, aki évek óta kíséri figyelemmel, támogatja csoportunkat, a nyári táborokban pedig gyakorlati útmutatással segíti megalapozni a következő évi fejlődést, idén is részese lesz a tábornak, ám ezúttal, gyakorlati okok miatt kissé később és rövidebbre szabottan tarthatjuk táborunkat. Június 19-től tehát előtábor amelynek részleteit és a Nelli nénivel való találkozást a Magyar házban 17-én 10 órától beszéljük meg.

Áprily Lajos: A láthatatlan írás

Hull künn a köd
s a színeket kioltja.
Csak egy marad:
a kúpos erdő kék-fekete foltja.
Ülök magam
tompán a téli ködben,
s zord vonalad
az erdőn túl ma is szemembe döbben.
Most messze vagy,
különös, más planéta.
Vallok neked,
mint régi és divatja-múlt poéta.
Az erdőn túl –
valaha így neveztek.
Ködök között
akkor is így idéztek és kerestek?
Én a neved
mindig halkabban ejtem,
elhallgatom
s tán nemsokára tengerszembe rejtem.
Pedig tudom:
te vagy a Hang, a Hívás,
szívó Delej
s szemembe sajgó Láthatatlan Írás.
Én hullhatok,
eltép a hűtelenség:
homlokodon
egy fényszilánkkal sem csordul a fenség.
Te megmaradsz:
morajos szikla-ország,
történelem,
lelkemen-túli zord kívülvalóság.
S mégis: velem
egytest vagy, mint a titkom.
Nincs messzeség,
nincs vád, mely életemtől elszakítson.
Más benned él,
foghat, taposhat, unhat.
Kút vagy nekem
s vágyat buzogtatsz, fogyhatatlan-újat.
Patakjaid
bennem el nem apadnak,
mélységeid
mélységeimben kinccsel felfakadnak.
Vadméheid
a rétemen toroznak,
havasaid
nárciszaim csokrában illatoznak.
Ösvényeid
a két talpamban élnek,
harangjaid
hajnal körül a tornyomban zenélnek.
Fellegeid
az én tetőmre szállnak,
viharaid
az én barlangjaimban orgonálnak.

S ha hallgatok,
nem tudom: ritka csendem
bennem van-e,
vagy künn, a benned alvó rengetegben?
S a nagy moraj,
nem tudom: hegycsuszamlás?
Felleg-robaj?
Fa-döntés? Lélek-omlás?