URAMISTEN!

Dsida Jenő

Uramisten

Uramisten, ki verset irsz,
Különös verset, elbeszélőt, –
hallgasd e szót, e furcsa-kérőt,
mit egy szereplőd súg füledbe,
Uramisten, ki verset irsz!

Azért kell máma szólnom Hozzád,
mert éj van, a nap nem ragyog
és én olyan kiváncsi vagyok
arra a titkolt folytatásra –
azért kell máma szólnom Hozzád.

Nem felejtem el sohasem,
Megtanultam. A nóta régi:
Te hivtál engem, tudni, élni
szeretni, sirni, imádkozni, –
Nem felejtem el sohasem.

Velem Te bármit tenni birsz!
Gyászmenet lesz, vagy fürge tánc,
ballada lesz-e, vagy románc
költeményednek folytatása?
Uramisten, ki verset irsz!

1924

A legkisebbektől a már sokat olvasott korosztályokig mindenki részese lehetett május 10- én a XXVII. alkalommal megszervezett Báthory Könyvtárnap színes ünnepén.

2023. április 15.

Potápi Árpád János jelenleg itt van: Protestáns Teológiai Intézet Kolozsvár

Továbbra is a magyarság erősítéséért dolgozunk! A mai napon zajlott az egyik legfontosabb erdélyi magyar civil szervezet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – EMKE közgyűlése, amelynek keretében átadták az idei EMKE-díjakat.

Az ünnepi rendezvényen kiemeltem: Magyarország Kormánya és az EMKE ugyanazért dolgozik: a közös cél az, hogy legyenek magyar emberek tíz, húsz, ötven és száz év múlva is. Ha mi ezt a munkát nem végezzük el 2023-ban és a következő években, a jövőnket éljük fel. Megtisztelő, hogy az ünnepség keretében az EMKE Kötő József-díjával tüntettek ki. Ezúton is szívből köszönöm az elismerést, Brendus Réka főosztályvezető asszonynak pedig a szép laudációt. Gratulálok valamennyi további díjazottnak!

További képek az eseményről:
https://www.facebook.com/horvath.laszlo.1485

2023. április 15-én, szombaton délelőtt 11 órától rendezi az EMKE idei évi közgyűlését a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében (Bocskai/Avram Iancu tér 13. sz.), valamint 15 órától az EMKE díjak ünnepélyes átadására ugyanezen a helyszínen kerül sor.

Napirend:

Közreműködik a Hídelvei Evangéliumi-Református Földész Énekkar. Karnagy: Gombár Árpád
 
11:00 – Megnyitó, köszöntések.
11:30 – Potápi Árpád János: 2023 a gondoskodó nemzet éve a nemzetpolitikában
12:10 – dr. Széman Emese Rózsa: Iskolai Közösségi Szolgálat a romániai (magyar) középiskolai oktatásban (?) – egy felmérés tanulságai
12:30 – az EMKE elnökségének éves beszámolója (tevékenységi, pénzügyi és cenzori); az EMKISZ éves beszámolója
Javaslatok, hozzászólások.

15:00 – EMKE díjak átadása – a díj névadójának abc-rendjében. Közreműködik a Szent Cecília Kórus. Karnagy: Potyó István

Szeretettel várjuk önöket!

FÖLDMADÁR

Egyszerű volt és természetes,
Hogy megtanuljon szebben énekelni
Városokat tett a nyelve alá,
Okosabb volt a dologkerülőnél,
Karom helyett jóság nőtt a lábán
S ha csak egyet lendült is a szárnya,
Megrengette a levegő-vizeket,
Ismeretlen dolgok bukkantak elé
És harmatos-zöld fejére tapadtak.
Nappal fényporban fürdött,
Boldog volt és jó bizalommal,
Komolyan összeszedte a gondolatokat,
Hogy fészket rakjon saját hóna alatt.

De egyszer aranyból kívánta a búzát,
Telhetetlenül száz feje nőtt
S ezer szeme közül egyik se látott,
Csak a másikat nézte,
Hogy belegázoljon csőrével.
Azóta nem röpül tovább,
De a veríték zuhog róla,
Dolgos ujjai közt most nádasok nőnek
És egészen bolondul tollakat,
Meg népeket szaggat ki magából.

Ó, hintsünk tiszta búzát szemei közé!
Fáradt már szegény és kimerült,
Hadd legyen egyszerű ismét és természetes,
Álljatok szárnyaira, hadd ragyogjanak megint,
Egyetlen feje lesz és nem értelem nélkül,
Ha összecsókolózik mind a száz,
Gyújtsuk meg a szemében magunkat,
Lásson ismét és kedve legyen szállni,
Megmerevült erein illanjunk szét villamosan
És saserejű szelíd galambként fog röpködni majd
Isten békességes homloka körül.

1923. dec. 23.

JUHÁSZ GYULA: HÚSVÉTRA

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

DSIDA JENŐ: ÚT A KÁLVÁRIÁRA (RÉSZLET)

Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja: – úgy legyen!

Valaki lépked, felfelé tart.
Bozótközt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszítse meg.

JUHÁSZ GYULA: AZ UTOLSÓ VACSORA

János a Mester nagy szivén pihen, E tiszta sziven, e csöndes szivenpihen, de lelke a holnapra gondol, S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalomHűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra, Péter zokog, és árvább, mint az árva, Júdás se szól, csak apró szeme villan, Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében Mély tengerek derűs békéje él benn. Az ajka asztali áldást rebeg, S megszegi az utolsó kenyeret