A nap ünneplését

IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjére gondolt, I. (Nagy) Gergely pápára (509–604), iskolák alapítójára, a gregorián-éneklés megteremtőjére és emiatt az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.

A Gergely-járás szokása nálunk is országosan ismert volt,  élő gyakorlatát már inkább felújításként, hagyományápolásként lehet megtalálni. Éneke, a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja” kezdetű hosszú ének, mely a 17. század végén megjelent egyházi énekeskönyvben  is szerepel. Az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, jókívánságmondóka és természetesen adománykérés. Érdekes, hogy elsősorban református vidékeken volt nagyobb a hagyománya.” E napon az iskolás gyermekek dobbal, zászlóval czifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dallás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekekkel kedvet kapassanak az iskolába járásra.”  (Réső E.) A házba azzal a kérdéssel léptek be, hogy „van-e katona, ki Pallas táborába beáll? A háziak megkínálták őket, de a nyársukra szalonnát, kosarukba tojást, kolbászt tettek, tehetősebb háznál pénzt is adtak. Ami így begyűlt, az iskolatanítóé lett, ő viszont rántottával néhányszor megvendégelte a Gergelyjárókat. Egyes vidékeken a begyűlt pénz a fiúkat, az élelem a tanítót illette, aki ugyanúgy megvendégelte a gyerekeket.
1. Szent Gergely doktornak,
híres tanitónknak
az ő napján
régi szokás szerint
menjünk Isten szerint
Iskolába!

{7-140.} 2. Lám, a madarak is
hadd szaporodjanak,
majd eljőnek,
a szép kikeletkor
sok szép énekszóval
zengedeznek.

3. Mert ilyetén helyben,
mint gyümölcsös kertben
a fia fák,
nevelkednek ifjak,
gyermekek, jó fiak
Isten által.

4. Ily helyben királyok,
urfiak, császárok
tanittatnak,
a szegény árvák is,
elhagyott fiak is
oktattatnak.

5. Ti is ezenképpen
jertek el nagy szépen
iskolánkba,
hol velünk legyetek
és szép részt vegyetek
tudományban!

6. Nem jó tudatlanul
felnőni parasztul
e világban,
mert így emberségre
nem mehet tisztségre
ez országban.

7. Szüléknek öröme,
mint drága gyöngyszeme
ti kedvesek,
Krisztus mutat példát,
hogy ebben ő magát
keressétek.

8. Krisztus Urunk régen
itt a földön lévén
gyermekkorban,
szereti rendünket,
ülvén doktorok közt
a templomban.

9. Jertek el hát velünk,
mert értetek jöttünk,
jó gyermekek!
Sok áldást úgy vesztek,
Istennél úgy lesztek
ti kedvesek.

10. Ott kell megtanulni
miként kell szolgálni
az Istennek: hittel,
szeretettel, szent,
kegyes élettel
Felségének…
Megleszen immáron Gergely pápa napja,
készülj, gyermek, mindjárt viszlek iskolába,
eleget heverél itthon a kuszkóban,
sokat kandikáltál a kásás fazékba.

Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó,
Csuszko, Paszko, Palko, Galaboci, Ferkó!
Ezek mind egyenként táborunkba valók,
elvisszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát!

Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát,
szalonnával együtt tojást és az anyját,
görbe garast, márjást, kocrágó Jutkát,
így vesztek Istentől mindenféle áldást.

Néhol annyira leegyszerűsödött a szöveg, hogy már csak az adománykérés maradt meg:
Kérem asszonyomat, adjon vagy két tojást
Kérem a tarkát, tojjon helyébe mást.
A fekete, sárga, fehér és a suta
Tojjanak sokakat minden Gergely napra.
(Petercsák 1978: 95)
A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely”, vagyis előfordul, hogy e napon havazik: „Megrázta szakállát Gergely”. Néhol Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetették a lent. Másutt ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.