A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát (509–604), iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.
A Gergely-járás szokása országosan ismert volt. Felső Magyarországon a református iskolás gyermekek körében sokáig élt e szokás. Célja a 17. századtól kezdődően már nemcsak az adománygyűjtés – mely a tanítót illette – hanem az iskolába való verbuválás is. A katonai toborzás mintájára a szereplők különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Dobbal, zászlókkal, ” czifrán s pántlikásan felöltözve, s csaknem minden házba beköszönve, dallás közt bejárták a falut, vagy várost, hogy a még iskolába nem járó gyermekekkel kedvet kapassanak az iskolába járásra, aminthogy ha valamely házba bementek, azt volt első szavok: van-e katona, ki Pallas táborába beáll?” Néhol a püspököt is megszemélyesítették. Mindig volt köztük nyárs és kosárhordó. A nyársra szalonnát szúrtak, a kosárba tojást tettek, tehetősebb helyeken pénzt is adtak. A tojásból sütött rántottával a tanító megvendégelte a gyerekeket.
A Gergely-járás éneke a 17. sz végén megjelent egyházi énekeskönyvben is . (Zöngedező mennyei kar. Lőcse, 1696)
A felvételen a Kalandos együttes hallható:
